De mi van Paraguayban?

Az argentin hosszú hétvégék egyik legtöbbet feltett kérdése, hogy hova lehet eljutni ebben a hatalmas országban három napra úgy, hogy az ekkor égig emelt árak miatt a repülőt kiiktatva a célpont ne legyen messzebb tizenkét órás, lehetőleg éjszaka történő buszozásnál. Buenos Aires köré meghúztuk ezt a képzeletbeli 1200 kilométer sugarú kört, és északon ráböktünk Paraguayra. De mi van Paraguayban?

Ennyibe kerül megszervezni a Machu Picchut

A Machu Picchut látni kell! -  mondja ezt mindenki. És gondolja ugyanezt évente közel kétmillió turista, akik a világ egyik legizgalmasabb romjaihoz utaznak. És gondolja ugyanezt az az ezernyi utazási iroda, akik égbeszökő árakon kínálják túráikat. Eldöntöttem, hogy a nehezebb, ám pénztárcakímélőbb utat választom, és egyedül szervezem meg a túrát a távolból. Ez egy útmutató, hogy hogyan terveztem meg Machu Picchut, milyen lehetőségek között mérlegeltem, hogyan döntöttem, és végül mennyibe fájt nekem mindez.

Megérkezni a Machu Picchuhoz

Aguas Calientes a Machu Picchu romjaitól mindössze hat kilométerre fekszik az Urubamba folyó partján 2000 méter magasan, hegyekkel körbevéve. Hívják még Machu Picchu falunak is, bár ezt a nevet szinte senki nem használja. Ide érkeztünk meg Julióval egy hosszú út után, és ez volt az utolsó állomás a Machu Picchu előtt.

Sose tervezz Dél-Amerikában! - versenyfutás a Machu Picchuhoz

Egy argentin ismerősömtől kaptam tanácsul útravalónak, hogy Dél-Amerikában ne tervezzek meg előre semmit. Bölcsen azt mondta, hogy míg mi európaiak az utazás előtt mindent le akarunk foglalni, addig a latin kontinensen mindent akkor és ott, a helyzet alapján kell kigondolni. Az európai zsigerek persze nem hagytak nyugodni, és bár egyénileg szerveztem meg az utat a Machu Picchura, azért már jó előre le volt foglalva a vonatjegyem és a belépőm a nemzeti parkba adott napra.

Cusco: inkák, romok, tengerimalacok

A két borongós limai nap után alig vártam, hogy láthassam a napot. Gépem hajnalban szállt fel Limából, és a napfelkeltét már a felhők felett nézhettem végig. Az Andok csúcsai felett repültünk Cusco felé, ahol állítólag Limával ellentétben egész évben süt a nap, és ahova évente átlagosan kétmillió turista érkezik a Machu Picchu meghódítására. Köztük velem.

 

Guacamole - avokádó krém

A guacamole (ejtsd: gvakamole) egy avokádóból készült pikáns, mexikói krém, mely nagyon gyorsan megvan, és szuper mártogatós étel összejövetelekre.

Guacamolét az aztékok fogyasztották már a 16. században. A név az āhuacamolli szóból ered, mely szó szerint avokádó krémet jelent. Először egy baráti összejövetelen találkoztam vele, és minden neveltetést félretéve, szinte felfaltam. Akkor a házigazdától elkértem a receptet, amit most ki is próbáltam.

A Királyok és a legek szürke városa: Lima

Minden egy repülőjegy akcióval kezdődött, és egy hónap múlva már a limai repülőtér felett keringett a gépem leszállásra. Alattam sűrű felhőréteg húzódott, és az Andoknak csak pár csúcsa látszott ki. Kíváncsian vártam, hogy vajon milyen világ terül el ez alatt a vastag dunyha alatt. Ez a világ pedig egészen sok érdekes dolgot tartogatott nekem a következő két napban.

Boldog Születésnapot Argentína!

Ennek is eljött az ideje, egy éve élek Argentínában. Mikor tavaly szeptemberben két bőrönddel felültem az Alitalia gépére, akkor még nem tudtam, hogy mi vár rám és vajon helyt állok-e. Az egy év gyorsan eltelt, úgyhogy számot vetettem, hogy mi minden történt velem ez alatt az idő alatt. Nézzük!

Ki a természetbe! - három nap Uruguay tengerpartja mentén

Argentinában egy újabb hosszú hétvége köszöntött be, én pedig jó argentin szokás szerint már hetekkel előtte lázasan nézegettem a lehetőségeket, hogy a három napban hova lehetne kiruccanni. Végül két barátommal tartottam, hogy autóval bejárjuk Uruguay partvidékét egészen a brazil határig. A jelszó a természet volt, és bőven a turistaszezon előtt a csapásvonaltól kissé távolabb eső kincsek után kutattunk.

Emlékek kertje - a buenos airesi Ecseri piac

Szeretem az antik tárgyakat. Talán azért, mert szeretek belegondolni, hogy vajon ki használhatta őket, és milyen volt az a kor, amikor az a tárgy fénykorát élhette. Buenos Airest pedig még mindig belengi egy megmagyarázhatatlan érzés, a száz évvel ezelőtti, új élet reményében érkező olasz és spanyol benvándorlók által behozott izgalom, életérzés, szenvedély. A maguk után hagyott antik tárgyak pedig mind erről a korról mesélnek, és én szeretem hallgatni ezeket a történeteket.

Ahova a halottak vonattal jártak

Május gyönyörű őszi idővel köszöntött be. Bár reggel már hidegek vannak, nappal a hőmérő még mindig húsz fok köré kúszik. Ilyenkor valahogy az ég színe is másképpen kék, és a nap is más irányból süt. A hétvégén végre elbuszoztam, a tőlem nem is messzi Chacarita temetőhöz, mely nem mellesleg  Argentina legnagyobb temetője.

Indián nyár Temaikénben

Eljött a nyár vége, és őszre fordult az idő. Pár napig kifejezetten hűvös volt, de aztán itt is beköszöntött a sárga-piros színű indián nyár, és a szikrázó kék ég időszaka. Újra nyitott ablaknál lehet aludni, és előkerültek a szandálok. Egy ilyen csodás napon pedig vétek otthon maradni. Mikor pedig azt a kérdést kaptam, hogy szeretném-e megnézni a szurikátákat Temaikénben, nem tudtam, hogy az hol van, de automatikusan vágtam rá, hogy naná!

Buszozás és balítélet

Mikor péntek délután, egy hosszú munkanap végén elcsigázva szálltam fel a buszra többedmagammal, és összepréselve elindultunk, már előre utáltam az előttem álló egy órás zötykölődést, és folytonos fékezést a délutáni csúcsforgalomban. Akarva-akaratlanul hibásokat kezdtem el keresni. Hogy miért vagyunk mi ennyien egy buszon, miért pont én nem tudok leülni, miért lépnek a lábamra, és hátulról miért lökdösnek folyamatosan. Legnagyobb megdöbbenésemre furcsa gondolatok kezdtek belőlem előjönni, és megijedtem.

Fotó esszé: Luján és Carlos Keen

Luján 70 kilométerre nyugatra fekszik Buenos Airestől. A hit városának is nevezik, mert itt található a világ negyedik legnagyobb neo-gótikus katolikus bazilikája, mely már a bekötő útról is messziről látszik 106 méteres magasságával. A bazilika Latin-Amerika egyik legfontosabb zarándokhelye, évente hat millió ember látogat ide, sokan gyalog Buenos Airesből. 

Hajnali csevej egy taxiban

A legjobb történeteket az élet szüli. Minap egyik éjjel taxival mentem haza, és a közel félórás út alatt megismertem egy történetet, és egy nem mindennapi taxist. Másnap leírtam azokat a részeket, amelyekre vissza tudtam emlékezni, mert mindenképpen szerettem volna megőrizni ezt a beszélgetést. Utólag sajnálom, hogy nem tudtam fényképet készíteni a bácsiról, aki a hátsó ülésből olyannak tűnt, mintha a nagypapám mesélne nekem, ahogy régen.

Meglepő dolgok Argentínáról

Fél éve, hogy megérkeztem Argentinába. Eme nagy alkalomból összeszedtem pár meglepő és érdekes dolgot az országról, amelyek között vannak egészen megdöbbentő felfedezések is.

Fotó esszé: San Isidro és Acasuso

Argentínáról általában mindenkinek a főváros, Buenos Aires jut eszébe. Ezt azonban nemcsak a külföldiek látják így, hanem egész Argentína lakosságának nagyjából negyede a fővárosban összpontosul. Nem is csoda, hogy a város egy zsúfolt katlanhoz hasonlít hétközben, és a portenók már alig várják, hogy hétvégén kicsit kiszakadhassanak az aszfaltrengetegből. A főváros körül pedig, az azonos nevű provinciában rengeteg kisebb település nyújt menekülési lehetőséget. Például San Isidro és Acasuso.

Munkakeresés Argentínában, avagy állások levadászása teljes munkaidőben

Mikor kijöttem Argentínába mindenki azt mondta, hogy munka van. Aztán elkezdtem keresni, és szépen-lassan belefutottam mindenféle interjúkba, miközben megtapasztaltam az argentinok egyik vitathatatlan erényet: a kendőzetlen megkülönböztetést. Hogy ez jó, vagy rossz tulajdonság-e, az a körülményektől függ, amit most meg is írok.

Rózsanézőben az El Rosedalban

Buenos Airesben azt szeretem, hogy nagyon sok kulturális és szabadidős program közül lehet itt válogatni, és ezeknek nagy hányada ingyenes. Egyik bejegyzésben már meséltem a botanikus kertben ejtett látogatásomról, ahol egy idegenvezetés keretében beleláthattunk a növények életébe. Ettől a kerttől nem is olyan messze, a Palermo városrész nagy erdejének egyik kis szegletében, egy szigeten található az El Rosedal, mely viszont a rózsák birodalmába enged be.

A munkavállalói vízum lépésről-lépésre: Hatóságok (2. rész)

Ha az előző részben nem aludtatok el a sok papírmunka olvasása közben, akkor itt egy pörgősebb rész, ahol ezeknek a hímestojásként őrzött papíroknak az útját mutatom be. Pörgős volt azért is, mert a papírok beadásának napján csupán két nap választott el attól, hogy lejárjon az argentin erkölcsi bizonyítványom, és csupán négy nap, hogy lejárjon a turista vízumom. Ha nem sikerül beadnom a papírokat, hétvégén mehetek Uruguayba, hogy aztán Argentínába újra belépve megint 90 napig tartózkodhassak az országban. Uruguay azonban sokkal drágább, ezért nem hiányzott egy kényszer út. Így egy szerda délután, kezemben teljesnek papírcsokrommal besétáltam a Bevándorlási Hivatalba.

Család a fedélzeten - egy új őrület Argentínában

Új őrület van kialakulóban Argentínában. Eddig csak egy-egy autó hátsó ablakán láttam, aztán egyre többször és többet, úgyhogy elkezdtem utánanézni, hogy mi ez az új divathullám, mely sokakból már most szélsőséges érzelmeket vált ki.

Grease-érzés a Muu Lecheríában

Az Armenia Palermo egyik legnyüzsgőbb tere. Fás parkok és utcák szegélyezik, és az alacsony, legfeljebb kétszintes házak alatt árnyas bárok és kávézók várják a hűsölni vágyókat. Inkább délután és este szoktam ide járni, mikor már nincs hőség, és a fények is kigyúlnak a kerti vendéglőkben. A Muu Lecheríával, magyarul tejivóval is este találkoztam először. Akkor nem keltette fel az érdeklődésemet, mert este valahogy nem kívánom a tejet. Legalábbis a tejivóról nekem az jutott eszembe, hogy ott biztosan tejturmixot lehet szürcsölni, főételnek pedig tejbegríz jár. Egyik vasárnap ebédidőben azonban már nem volt kifogás, és beültünk a Muúba.

Második esélyem: DF Mexikói Étterem

Kövezzetek meg, de nem vagyok oda a mexikói konyháért. Talán azért, mert otthon még nem ettem jó mexikói ételt. Voltak próbálkozásaim, igaz, csak Budapesten, de valahogy mindig felsültem. A nachost például kifejezetten ízetlennek tartom. Pár éve, mikor egy Hong Kongi barátnőmmel beszélgettem, ő azt mondta, hogy a kínai kaja, amit mi Európában eszünk és amit ők Kínában esznek, ég és föld. Éppen ezért furdalt a kíváncsiság, hogy talán itt, latin földön - mégha nem is Mexikóban -, vajon a mexikói konyha más, mint otthon? Az argentinok legalábbis szeretik. Adtam tehát magamnak egy újabb esélyt.

A munkavállalói vízum lépésről-lépésre: Papírmunka (1. rész)

Sok melléfogásom volt, sokszor kellett dupla köröket futni, sok álmatlan éjszaka van a hátam mögött, de ma végre beteljesült a végzetem, és elindultam a külföldi munkavállalás felé. A rögös út nem lett volna annyira rögös, hogyha van egy kis útmutatóm lépésről-lépésre. Azonban ami késik, nem múlik, a jövő nemzedékének álljon itt a pontokba szedett bemutató: Munkavállalói vízum, avagy ideiglenes tartózkodási engedély lépésről-lépésre magyarok számára Argentínában.

Meghitt Karácsony a medencénél, fagylalttal

December 24-én reggel felkeltem és nem kaptam levegőt. Kellett nekem panaszkodnom előző nap, hogy nem értem, miért kell különbséget tenni a hőmérséklet és a hőérzet között, hiszen általában pár fok az eltérés. Nem aznap reggel. A hőmérők harminc fokot mutattak, míg a hőérzetet már reggel negyven fokra becsülték. Így indult a karácsony.

Karácsony 40 fokban, avagy hogyan erőszakoljuk meg a karácsonyi hangulatot?

Ez is eljött, először töltöttem külföldön a karácsonyt. Ez már így is elég szokatlan, de hogy ezt is kicsit megcsavarjam, ez a déli féltekén esett meg velem, ami nagyban megváltoztatja az amúgy hideg, havas, lucskos, forraltboros karácsonyi idill képét. Decemberben Argentína épp a nyárba lép át, és az idő nagy részében a higanyszál nem csúszik harminc fok alá. Bár már novemberben karácsonyi dallamok szóltak minden üzletből, és műhónak kikiáltott vattapamacsok lepték el az üzleteket, ez cseppet sem zavarta nyári hangultomat. Ezért kicsit későn eszméltem, hogy lassan belefutok az ünnepekbe. Mire észbe kaptam, már jelentős lemaradásban voltam az argentinokhoz képest.