Santiagot 2010-ben egy 8.9-es erősségű földrengés rázta meg. A rengés 3 teljes percig tartott és sokan azt hitték, hogy itt a vég. A város azóta talpra állt. Újszerű, földrengésbiztos felhőkarcolókat emeltek, parkokat füvesítettek, éttermeket nyitottak, és a New York Times az első helyre tette a 2011-ben meglátogatandó városok rangsorában. Ez mind nagyon fellelkesített, hogy elutazzak ide és megnézzem, hogy hogyan néz ki a földrengésben megtépázott, mégis modernnek kikiáltott főváros.
A lehetőség megadatott, és lefoglaltam a repülőjegyet. Utazásom előtt szokásosan utánanéztem interneten és kérdezősködtem pár ismerősömnél, hogy mi az, amit mindenképpen meg kell néznem a városban. A lista végül olyan hosszú lett, és a sok látnivaló úgy kavargott a fejemben, hogy az első napra beterveztem egy buszos, városnéző túrát, ami koncentráltan meglátogatja a legfontosabb látványosságokat. Így reméltem, hogy kicsit letisztulnak majd a dolgok, és a maradék időben jut időm mászkálni.
Az éjjeli táncos mulatság miatt reggel kicsit kialvatlanul, a sietségben megfeledkezve a műzlimről, a reggeli csúcsforgalomtól megtépázva érkeztem a túra találkozási pontjára. Látva azonban idegenvezetőnk, Sergio mosolygós arcát, úgy éreztem, hogy most már itt vagyok, jól vagyok, megérkeztem. Az utca sarkán egy zárt, kék luxusbusz várt minket. Mikor felszálltunk, Sergio három nyelven: angolul, spanyolul és portugálul köszöntött minket, majd ezeket később olyan ügyesen váltogatta, hogy sokszor fel sem tűnt, hogy már más nyelven beszél. A busz lassan hömpölygött végig Santiago utcáin a reggeli forgalommal, míg idegenvezetőnk a városról és annak történelméről mesélt.
Első megállónk a város legrégebbi tere, a Plaza de Armas volt. A buszból kikászálódtunk a reggeli hidegbe, és a derengő napon Sergio a városról mesélt, annak 1541-es megalapításától a függetlenségi háború utáni fejlődéséig, a 20. század elején bekövetkezett ugrásszerű növekedésen át, a várost megtépázó 2010-es 8.9-es erejű földrengésig.
Első megállónk a város legrégebbi tere, a Plaza de Armas volt. A buszból kikászálódtunk a reggeli hidegbe, és a derengő napon Sergio a városról mesélt, annak 1541-es megalapításától a függetlenségi háború utáni fejlődéséig, a 20. század elején bekövetkezett ugrásszerű növekedésen át, a várost megtépázó 2010-es 8.9-es erejű földrengésig.
 |
| Plaza de Armas és a Katedrális. A kapu felett állt Szűz Mária szobra. |
 |
| A Katedrális ezüst oltára |
 |
| A ledőlt Szűz Mária szobrát a Katedrális egyik szárnyában őrzik |
A félórás szabadprogram alatt a teret gyorsan körbejártam, mert tele volt rossz kinézetű alakokkal, közben megettem egy italiano-t (hot dogot) reggelire és a hátamat is süttettem kicsit a napon. Folyamatosan ez a földrengés járt a fejemben, hogy mekkora sokkot okozhatott, ha azóta is mindenki ezt emlegeti. Néhány tető nélküli házon, vagy szobor nélküli talpazaton kívül mára ebből szinte semmi nem látszott. Mégis félelmetes volt belegondolni, hogy milyen hosszú lehetett ez a 3 perc.
Következő megállónk Santa Lucia, a város közepén magasodó hegy lett volna, azt azonban kormánydelegáció miatt lezárták. Eleinte mérges voltam, hogy ezt miért nem tudták előre. Aztán rájöttem, hogy itt talán így mennek a dolgok. A delegációt bár a hegynél nem láttuk, de a következő megállónál, a Casa de Moneda-nál elcsíptük a fogadási ceremóniát. Idegenvezetőnkbe a ceremónia hangos trombitálással belefojtotta a szót, de annak hamar vége lett, és mi a tér közepén tovább hallgattuk a történeteit. A Casa de Moneda ma a kormány székháza, Santiago egyik legrégebbi épülete, mely a spanyol uralom alatt pénzverdeként működött. Meglepetten hallgattam, hogy Santiago azóta is Latin-Amerika egyik legjelentősebb pénzügyi központja Buenos Aires és Sao Paolo mellett.
Következő megállónk Santa Lucia, a város közepén magasodó hegy lett volna, azt azonban kormánydelegáció miatt lezárták. Eleinte mérges voltam, hogy ezt miért nem tudták előre. Aztán rájöttem, hogy itt talán így mennek a dolgok. A delegációt bár a hegynél nem láttuk, de a következő megállónál, a Casa de Moneda-nál elcsíptük a fogadási ceremóniát. Idegenvezetőnkbe a ceremónia hangos trombitálással belefojtotta a szót, de annak hamar vége lett, és mi a tér közepén tovább hallgattuk a történeteit. A Casa de Moneda ma a kormány székháza, Santiago egyik legrégebbi épülete, mely a spanyol uralom alatt pénzverdeként működött. Meglepetten hallgattam, hogy Santiago azóta is Latin-Amerika egyik legjelentősebb pénzügyi központja Buenos Aires és Sao Paolo mellett.
 |
| A Santa Lucia domb bejárata... kívülről. |
 |
| Casa de Moneda - a kormány székhelye |
 |
| Itt még nem tudtam, hogy a chilei miniszterelnököt is sikerült lencsevégre kapnom |
Miközben körbe buszoztuk a város egyik legjelentősebb parkját, a Forestal park-ot, és a mellette csörgedező jelentéktelen Mapocho folyócskát, valamint több kerületet: a Bellavista-t, a Providencia-t, a Lastarria-t, Sergio mesélt a földrengés okozta károk helyreállításáról, mely az ország éves összbevételének egyharmadát felemésztette. A helyreállítás során ugyanakkor modern épületeket, üvegpalotákat és irodaházakat emeltek, melyek kibírják a legnagyobb rengéseket is. Így fér meg ma egymás mellett a régi és a modern.
 |
| A 2010-es földrengésben megtépázott, máig csupaszon maradt tető |
A város a helyreállítások mellett azonban egy másik nehézséggel is küzd. Idegenvezetőnk elmondta, hogy Santiago az Andok és a Parti-hegység vonulatai közé zárva nehezen szellőzik, levegője száraz, ezért a völgyben felgyülemlett szmog nagy problémát jelent a városnak. Santiago ezt parkok kialakításával próbálja ellensúlyozni. Bár sok parkot nem láttam, a szmog látványos volt, mivel a városból az Andok hófödte hegyeit csak homályosan, szürkén lehetett látni.
Utolsó megállónk egy kézműves bolt volt, ahol Chile leghíresebb kövéből, a Lapis lazuli-ból készült ékszereket. Közben megkínáltak minket Chile nemzeti italával, a Pisco Sour-ral is. A városnézésnek ezt az adjunk-el-a-turistáknak részét nem szeretem, de sokan, akik másnap már repültek tovább, itt vették meg szuvenírjeiket.
A túra során a buszból kibámulva láttam neoklasszicista építményeket, mellette a modern felhőkarcolókat, és jó volt látni, hogy az ízléses és az ízléstelen milyen békésen megfér egymás mellett. A koloniális katedrális és a modern irodaház szelíden magasodnak együtt az utca fölé. Santiagoban egyszerre vannak jelen a múlt építészete, a jelenkor modern technológiája és a jövő érdekében tudatosan bővített zöld területek. Van még hova fejlődni, és bár picit poros és picit rendetlen, a végeredmény egy izgalmas város, ahol mindenki jól érezheti magát.
 |
| A Katedrális és az Üvegpalota |
A „Santiago City Tour” 3 és fél óra hosszú, ezért a legfontosabb látnivalókra koncentrál. Pontosan azt kaptam, amit vártam: sok történetet, történelmet, adatokat és tippeket a következő napokra. A kirándulás profin és zökkenőmentesen volt lebonyolítva. Ezt a túrát azoknak ajánlom, akiknek mindössze pár órájuk van körbe nézni Santiagoban. Vagy olyanoknak, mint én, akik szeretnék a legfontosabb látnivalókat strukturáltan meglátogatni, kicsit összerendezni a gondolatokat, hogy később több idő maradjon a céltalan mászkálásra. A túra nem elég arra, hogy eldöntsük, hogy vajon a New York Times-nak igaza volt-e, hogy Santiago-t emelte ki 2011-re. Viszont rengeteg adatot kaptam, ami tökéletes kiindulópont volt a későbbi viszonyításra.
Ezt az utamat a GoChile.cl szervezte
és szponzorálta. A túrát ezen a linken lehet lefoglalni, és naponta indulnak a csoportok. Nagyon köszönöm Alvaro Rojasnak a segítséget. Mint
mindig, a cikkben leírtak az én véleményemet tükrözik.
Iratkozz fel a Hétmérföldes Utazás legfrissebb bejegyzéseire Emailen
Iratkozz fel a friss bejegyzésekre olvasóprogramon keresztül