Eljött a nyár vége, és őszre fordult az idő. Pár napig kifejezetten hűvös volt, de aztán itt is beköszöntött a sárga-piros színű indián nyár, és a szikrázó kék ég időszaka. Újra nyitott ablaknál lehet aludni, és előkerültek a szandálok. Egy ilyen csodás napon pedig vétek otthon maradni. Mikor pedig azt a kérdést kaptam, hogy szeretném-e megnézni a szurikátákat Temaikénben, nem tudtam, hogy az hol van, de automatikusan vágtam rá, hogy naná!
Buszozás és balítélet
Mikor péntek délután, egy hosszú munkanap végén elcsigázva szálltam fel a buszra többedmagammal, és összepréselve elindultunk, már előre utáltam az előttem álló egy órás zötykölődést, és folytonos fékezést a délutáni csúcsforgalomban. Akarva-akaratlanul hibásokat kezdtem el keresni. Hogy miért vagyunk mi ennyien egy buszon, miért pont én nem tudok leülni, miért lépnek a lábamra, és hátulról miért lökdösnek folyamatosan. Legnagyobb megdöbbenésemre furcsa gondolatok kezdtek belőlem előjönni, és megijedtem.
Fotó esszé: Luján és Carlos Keen
Luján 70 kilométerre nyugatra fekszik Buenos Airestől. A hit városának is nevezik, mert itt található a világ negyedik legnagyobb neo-gótikus katolikus bazilikája, mely már a bekötő útról is messziről látszik 106 méteres magasságával. A bazilika Latin-Amerika egyik legfontosabb zarándokhelye, évente hat millió ember látogat ide, sokan gyalog Buenos Airesből.
Hajnali csevej egy taxiban
A legjobb történeteket az élet szüli. Minap egyik éjjel taxival mentem haza, és a közel félórás út alatt megismertem egy történetet, és egy nem mindennapi taxist. Másnap leírtam azokat a részeket, amelyekre vissza tudtam emlékezni, mert mindenképpen szerettem volna megőrizni ezt a beszélgetést. Utólag sajnálom, hogy nem tudtam fényképet készíteni a bácsiról, aki a hátsó ülésből olyannak tűnt, mintha a nagypapám mesélne nekem, ahogy régen.
Meglepő dolgok Argentínáról
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)