A botanikus kert a Palermo városrészben fekszik a városi állatkert szomszédságában. Becsületes neve Carlos Thays Botanikus Kert, melyet francia alapítója után kapott. Thays munkái után a 7 hektáros kert 1898-ban nyitotta meg kapuit, és 1996-ban ahogy illik, azt Nemzeti Műemléknek nyilvánították. Területén jelenleg 5.500 növényfaj található és ezzel megegyező számú macska, ugyanis a kert a macskától szabadulni vágyók, illetve macskaetető állatbarátok kedvenc találkozási pontja is egyben. A fák alatt különböző stílusú, római, francia és távol-keleti parkokat alakítottak ki, ahol a területre jellemző növényeket és parkrendezési megoldásokat lehet látni. Ahogy Thays is fogalmazott, a botanikus kert egy fajokat kiállító, nyitott múzeum, és ennek megfelelően találunk itt fenyő-, kaktusz-, pálma- vagy páfránysarkokat.
Érdekesség, hogy a parkban van egy olyan sor, melyet gyengénlátóknak fejlesztettek ki. Itt megtapogathatják a növényeket, és egy-egy jellemző alapján következtetni tudnak annak tudományos besorolására. Victor elmondta, hogy ezen a soron kaktuszt azért mégsem akartak a többi növény közé rejteni. Ha kaktuszt nem is, de láttunk egy olyan bokrot, melynek egyszerre van virága és gyümölcse, de olyanokat is, melyek a folyamatos levélhullajtás miatt örökzöldek, és ezért ezeket használják a kastélyok parkjainak és labirintusainak kialakítására. Másik érdekes felfedezés volt egy olyan növény, melynek sem virága, sem levele, sem gyümölcse nem volt, mégis szaporodik. De láttunk mammutfenyőt, és olyan magvakat is, melyeket indián sámánok használtak kábításra. Egyet mi is elhoztunk.
 |
| Ennek a lantana camarának egyszerre van gyümölcse és virága. |
 |
| Idegenvezetőnk átéléssel mesél a fűfélékről. |
 |
| A tavirózsa elengedhetetlen kelléke a francia kertnek. |
A megtapogatható növények mellett megismerkedtünk a hatalmas fákkal is, és az őserdő törvényével. Mit csinál egy fa, hogy naphoz jusson? Van három lehetősége. Vagy magasra nő, vagy hatalmas leveleket növeszt a föld szintjén, hogy nagyobb eséllyel kaphasson el egy eltévedt napsugarat, vagy utolsó esélyként megváltoztatja a levelei színét, és sárga vagy fehér színbe öltözik. De azért minden növény nagyon hálás, ha egy nagyobb fa kidől, mert így megnyílik az út a fiatalság számára, és lehet felfelé törekedni. Állítólag az is egy szabály, hogy az öreg fáknak veszniük kell, és az ifjak ezért mindent el is követnek.
Egy ilyen gyilkosságnak mi is szemtanúi lehettünk. Történt ugyanis, hogy jó barátunk, egy fikusz kis magja megtelepedett egy pálmafa törzsén és gyökeret eresztett. Enyhítő körülmény, hogy nem élősködő a fikusz, mert gyökereit nem a pálmafa törzsébe meresztette, hanem lefelé törekedett a föld felé. Lassan, évekig csavarodott gyökereivel lefelé a fa törzsén, míg egyszer csak földet értek lábai, és megvetette gyökereit a talajban. A fondorlat csak itt következett, mert ahogy a fikusz erősödött, gyökerei úgy szélesedtek és előre megfontolt szándékkal megfojtotta a pálma törzsét. Mára a pálmának csak az elkorhadt emléke maradt meg a fikusz erős gyökerei között, és az ifjúság utat tört magának a fény felé.
Így történt, hogy míg a két óra alatt bejártuk a parkot, a növények nevei és formái mellett megismerkedtünk azok történetével és az emberre gyakorolt hatásával a régmúl koroktól egészen napjainking. Volt ebben biológia, történelem, humor és izgalom, nem csak növény-, és macskabolondoknak.
 |
| Ki gondolná, hogy ebből a kis fűszálból egyszer pálmafa lesz. |
 |
| A tetthely: a fikusz gyökereivel körbefonta a pálmafát, aminek mára hűlt helye. |
 |
| A szemtanúk az üvegházból figyelték az eseményeket. |
