1. Mit takar az idegenvezetői munkád?
Mint minden idenegvezetőnek, nekem is az a munkám, hogy bemutassak egy helyet. Azonban én ennél többet szeretnék adni, megpróbálom a saját és a városom identitását és kulturáját átadni, miközben az utazó gyönyörű és misztikus fedezhet fel. Ez azt is jelenti, hogy nekem folyamatosan tájékozottnak kell lennem a várossal kapcsolatban, mindig próbálok új helyeket felfedezni, és történetek után kutatni. Egy jó helyi idegenvezetőnek folyamatosan résen kell lennie, szeretnie és értenie kell a városát, és mindig törekednie kell az új dolgok felfedezésére. Része kell, hogy legyen a körforgásnak. Én szeretem az identitásom, a városom és a helyieket.
2. Mesélj kicsit magadról - a tanulmányaidról, hobbidról, munkatapasztalatodról.
Eredetileg grafikus tervező vagyok, és sokáig dolgoztam a reklámszakmában. Mikor átváltottam a turizmusra, a korábban szerzett megfigyelő képességemet használtam, hogy megalkossam saját elképzelésemet és a túrákat. Sok dolog érdekel: szeretek zenét hallgatni, és mint tervező, érdekel a pop kultúra. Szeretem az irodalmat és a pszichológiát, és Carl Gustav Jung követője vagyok. Épp most fejeztem be egy könyvet, Alejandro Jodorowskytól A valóság táncát, és újabban a tarot kártyákról olvasok. Ezen kívül szeretek nyelveket tanulni, beszélek spanyolul, angolul, portugálul és franciául. Sokat szoktam lógni a haverokkal, vagy a tengerparton bringázom.
3. Hogy kerültél bele a turizmusba?
Szükségem volt a változásra, és szerettem volna visszatérni a városomba. A fővárosban, Santiago de Chilében dolgoztam, mely egy elragadó, de kimerítő város. Úgy döntöttem, hogy szeretnék a magam ura lenni azért, hogy újra szabadnak érezhessem magam, hogy több időt tölthessek a családommal, és hogy láthassam a lányomat felnőni. Valaha sokat vittem körbe a barátaimat Valparaísóban, és ezeknek a túráknak valahogy mindig hatalmas sikere volt, innen jött az ötlet, hogy belekóstolok a turizmusba. Eleinte nem ismertek sokan, de végre szabadnak éreztem magam és többet játszhattam a lányommal. Akkoriban mindig azt mondtam, hogy a szegénységem egyben a gazdagságom.
4. Hogyan telik egy napod?
4. Hogyan telik egy napod?
Hú! Ha három szóval kellene jellemeznem, akkor az a kávé, számítógép és idegenvezetés. Az utóbbi azonban csak a legutolsó láncszeme egy hosszú folyamatnak. Sokat dolgozom az internetes oldalamon, a közösségi portálokon, fotókat töltök fel és rendezem őket. Emailekre válaszolok, foglalásokat kezelek, és minden egyes túrát külön szervezek, hogy személyre szabottak legyenek. Minden lehetőséget megragadok, hogy minél jobban jelen legyek a piacon. Újabban van egy társam is, aki egy nagyszerű idegenvezető és turisztikai szakember, vele együtt igazgatom a céget. Emellett új idegenvezetőket képezünk ki a Ruta Valparaíso irányvonala szerint. Végül, ha mindezeket nem csinálom, akkor éppen túrát vezetek egész nap. Ez a legszórakoztatóbb és legszenvedélyesebb része az egész munkának. Úgyhogy elég sok dolgot csinálok. Nem is gondoltam, hogy ennyire elfoglalt vagyok :)
5. Egy új irányról beszéltél. Mitől más a valparaísói városnézés az átlag városnézésektől?
A legnagyobb különbség, hogy a túra során sétálunk és helyi tömegközlekedést használunk. Lehet annál jobb játék, mint kicsit elveszni egy számunkra ismeretlen helyen? Mikor utaztam, mindig arra gondoltam, hogy milyen jó lenne minden városban ismerni valakit, aki helyiként vezetne körbe, és azokra a helyekre ülnénk be egy sörre, ahova a helyiek is járnak. Így kezdődött ez az új irány, ahol mi lettünk a látogatóknak azok a helyi haverjai, akikkel fél napig vagy egész nap együtt mászkálhatnak a túra alkalmával. Nem csak a turista látványosságokat mutatjuk meg, hanem a helyiek által lakott utcákba is bekukkantunk. Hisszük, hogy minden identitással kapcsolatos élmény pluszt ad a turizmusnak, nagy vonzereje van, ezért ez a mi marketingünknek is meghatározó része. A túrák közben folyamatosan haladunk egyik hegyről a másikra, de lehetőleg mindig csak lefelé. Olyan eldugott és izgalmas helyeket választunk, melyeket csak a helyiek ismernek.
6. 2003-ban Valparaíso felkerült az UNESCO világörökségi helyszínek listájára. Ez mennyiben volt hatással a turizmusra?
A UNESCO cím hatalmas lökést adott a város marketingjének. Visszahozta Valparaíso nevét az emberek tudatába, főleg Európában, ahol még a hódítások idejéből maradtak fenn emlékek azoktól a hajósoktól, akik a Jóreménység fokát átszelve jutottak el idáig. A város ismét kiemelt helyre került mind Chile, mind Dél-Amerika turisztikai térképén.
7. Mostanában sok vita zajlik azzal kapcsolatban, hogy hogyan védjék Valparaíso örökségét: helyreállítással vagy újjáépítéssel? Neked mi a véleményed ebben a vitában?
Az én álláspontom kezdetektől fogva a helyreállítás, és nem felújítás vagy újjáépítés. Valparísónak egy különleges építészeti, történelmi és identitásbeli öröksége van, és az UNESCO címet ennek a hármas összetételnek köszönheti. A városnak van egy nagyon értékes kulturális közege, melyet a felújítással vagy az újjáépítéssel azonnal elvesztene. Ezzel ellentétben a helyreállítás viszont egy körülményesebb munka. A helyet gondosan kell tanulmányozni mielőtt kicserélnénk, helyreállítanánk, vagy megjavítanánk a sérült részeket úgy, hogy közben vigyázunk a történelmi sajátosságok megőrzésére. Sajnos a chilei hatóságok még mindig azt gondolják, hogy ha valami új, az sokkal szebb, ezért inkább újítanak a karbantartás helyett.
8. A UNESCO-nak létezik egy olyan listája, amelyre azokat a világörökségi helyszíneket teszik, melyek veszélyben vannak. Ennek fényében szerinted Valparaísónak van esélye felkerülni erre a listára?
Mikor Valparaíso a világörökség része lett, világszintre emelkedett, mely a helyi hatóságoktól kettős felelősséget kíván. Egyrészt továbbra is feladat a helyi problémák kezelése, mint az utak javítása, az elektromosság bevezetése és az életfeltételek javítása. Másrészt most már Valparaíso világörökségének védelme is hozzátartozik a városvezetés munkájához. Ha azok, akik a világörökség megőrzésén dolgoznak nem értik ezt az üzenetet, és a helyreállítás helyett a modernizációt támogatják, sajnos azt kockáztatjuk, hogy felkerülünk erre a listára.
9. Van egy személyes blogod is, ahova Valparaísóval kapcsolatos gondolataidat és véleményedet írod meg. Mi a célod ezzel a bloggal?
Ha valaki blogot ír és azon közzéteszi a véleményét az majdnem olyan, mint a politizálás. Kinyilatkoztatja a helyről alkotott látásmódját és véleményét. Az írásaimmal én is véleményt alkotok a városlakók felé. Talán valaki elolvassa a cikkemet és egyetért velem. Később ezt a véleményt már úgy osztja meg másokkal, mint sajátját, és talán nem is emlékszik rá, hogy hol olvasta először. Így formálom közvetve az emberek véleményét, ötleteket gyártok, vitát kezdeményezek, nézőpontokat egyesítek, és hozzájárulok a helyi identitás formálódásához. Másrészről viszont ezek az írások csak egy helyi lakos történetei, aki szereti a városát, az identitását, és akinek van egy sajátos stílusa.
10. Ismered Valparaísót, mint a tenyeredet. Itt születtél, itt nőttél fel, és folyamatosan új helyek és történetek után kutatsz. Melyik a kedvenc helyed és miért?
Hú, ez egy nehéz kérdés, bár már tudom is rá a választ. A kedvenc helyem a Polanco felvonó a Polancó dombon. Számomra ez messze a legszürreálisabb hely az egész városban. Valparaísóban büszkék vagyunk a felvonóinkra, melyek a hegyeken közlekednek átlóban egy kötélen. A Polanco viszont az egyetlen függőleges felvonó, messze a világörökség részét képező központtól és a turista látnivalóktól. Megérkezel egy utca végében megbúvó alagút bejáratához, mely úgy néz ki, mintha egy bánya bejárata lenne. Belépsz és addig mész, amíg egy barlanghoz hasonló térbe nem érsz, ahol víz csorog le a falakon körben. Ezután felmész a felvonóval a 80 méter magas kilátóba, ahol rálátsz a kikötőre és a hegyekre. A tornyot egy híd kapcsolja össze a Polanco-dombbal. Ha ez bizarrul hangzik, akkor ez azért van, mert ez egy totálisan szürreális hely. Ha lestétálsz a dombról, egy olyan jellegzetes, gyönyörű és misztikus környékre érkezel, ahol a turizmus még nem vetette meg a lábát, ahol az emberek más időbeosztásban élnek nyugalomban és békében. Ide csakis idegenvezetővel érdemes menni, akit a helyiek ismernek és elfogadnak. Ez az a hely, ahol önmagam lehetek.
11. Mit tartogat számodra a jövő? Elárulod, hogy milyen további terveid, ötleteid vannak?
Tovább álmodunk. Eddig egyedül álmodtam, most van egy társam, aki osztozik ezeken az álmaimon és hosszútávra tervezünk. Szeretnénk új ügyfeleket, új túrákat, melyek lehetővé teszik, hogy még jobban belevethessük magunkat a városi életbe, és később kiterjeszthessük az új irányvonalat Chile egész középső régiójára. Szeretnénk a hajós közlekedést is belevonni a túrák repertoárjába, de olyan új gasztronómiai és hagyományőrző túrákon is dolgozunk, melyek még nagyobb rálátást engednek a kultúránkra.
Tudtad például, hogy húsvétkor Júdás-bábúkat égetünk? A gyerekek szeméttel kitömött babákat készítenek, és a felnőttek pénzérméket dugnak a zsebükbe. Nagypéntek napján a gyerekek az utcán meggyújtják ezeket a bábúkat, és mikor a forró pénzérmék kiesnek a zsebükből, azt gyorsan felkapkodják. A helyiek úgy tartják, hogy ezek a felkapott érmék szerencsét hoznak. Olyan túrákról álmodom, melyek elhozzák a látogatóknak ezt a különös spanyol eredetű népszokást, és betekintést engednek más ma is létező chilei vagy helyi szokásokba. Sok más ötletem is van, melyekről addig nem beszélnék, amíg nem körvonalazódtak.
Kreatív hírdetési szakember vagyok, aki a turizmusban kötött ki. Tervező vagyok, aki új utakat és túrákat rajzol. És természetesen nagy álmodozó vagyok, egy kicsit öntörvényű, aki szereti a saját útját járni.
Köszönöm Leónak az interjút, és külön köszönöm, hogy részt vehettem a városnéző túráján, ahol az ő szemén és történetein keresztül megismerhettem ezt a gyönyörű várost, Valparaísót.
Köszönöm Leónak az interjút, és külön köszönöm, hogy részt vehettem a városnéző túráján, ahol az ő szemén és történetein keresztül megismerhettem ezt a gyönyörű várost, Valparaísót.
