A legjobb történeteket az élet szüli. Minap egyik éjjel taxival mentem haza, és a közel félórás út alatt megismertem egy történetet, és egy nem mindennapi taxist. Másnap leírtam azokat a részeket, amelyekre vissza tudtam emlékezni, mert mindenképpen szerettem volna megőrizni ezt a beszélgetést. Utólag sajnálom, hogy nem tudtam fényképet készíteni a bácsiról, aki a hátsó ülésből olyannak tűnt, mintha a nagypapám mesélne nekem, ahogy régen.
- Mindig megkérem egy helyi ismerősömet, hogy ők foglalják nekem a taxit, mert félek, hogyha egy taxis kiszúrja, hogy akcentusom van, azt hiheti, hogy turista vagyok, és irreális árat fog mondani.
- Velem nincs okod aggodalomra, nálam jó kezekben vagy.
- Hogyan lehet kiszűrni, ha egy taxis csal?
- A taxióra a megtett méterek és idő szerint vált. Jelen esetben a taxióra 180 méterenként vált. Látod, itt fent a taxi órán van egy lezárt plomba. Külön erre specializálódott műszerészek ezt eltávolítják és úgy állítják át, hogy nem 180, hanem 150 méterenként váltson. Tehát ha beülsz a taxiba és azt látod, hogy nagyjából két utcasarok előtt vált az óra, akkor rendben van. Ha viszont másfél háztömbönként, akkor éppen átvernek.
- De hiszen ez hosszú távon aláássa a taxisok megbecsülését.
- Óóó, az már régen alá van ásva. Az elmúlt héten is három baleset történt, melyet taxisok okoztak, egy huszonéves lány meg is halt. De ne aggódj, velem ilyentől nem kell tartanod, ha balesetet szenvedünk, az biztosan nem miattam lesz. Sokan vannak, akik azért kezdtek el taxizni, mert elvesztették a munkájukat. Ők azok, akik általában a bajt okozzák, és a legjobban aláássák a megbecsülésünket. Ezt a hivatást viszont én választottam magamnak, ezt csinálom közel ötven éve.
- Hogyan lett taxis?
- Húú, ez egy hosszú történet.
- Gondolom, hogy már sokan megkérdezték Öntől ugyanezt.
- Amúgy nem. De szeretem ezt a történetet. Tizenöt éves koromig egy sarokra dolgoztam attól a címtől, ahova most téged viszlek. Egyik nap azt mondta nekem a főnököm: "Carlos, ez a munka nem neked való." Pedig jól dolgoztam, és a főnökömmel is nagyon jó volt a viszonyom, azóta is ő a legjobb barátom. Azt mondta: "Neked olyan munka kell, ahol nem kötött a munkaidő, és ahol a magad főnöke vagy." Aztán elgondolkoztam, hogy ezen a munkahelyemen valóban nem tudtam kibontakozni, és máig azt gondolom, hogy egy irodai munka nem nekem való. Egyik nap véletlenül nem érnék be időben, és máris baj lenne belőle. Úgyhogy a főnököm megkérdezte, hogy tudok-e vezetni. Mondtam, hogy már hét éves korom óta tudok. Ő kölcsön adta nekem a kocsiját, és azt mondta, hogy legyek taxis. "De hiszen nem ismerem Buenos Aires utcáit" - mondtam neki. Ő fogott egy papírt, felrajzolta a főbb utakat, Corrientes, Córdoba, Rivadavía, majd azt mondta: "Ha egy utas olyan címet mond, amit nem ismersz, kérd meg, hogy magyarázza el neked. Ha nem tudná elmagyarázni, akkor kérj meg egy másik taxist, hogy segítsen. Ha a másik taxis sem ismerné a címet, csak mondd meg az utasnak, hogy üljön át másik taxiba, mert sajnos nem tudod elvinni." Így kezdtem el taxizni, és egész gyorsan megtanultam az utcákat.
- És most már mindenhova eltalál?
- Az azért túlzás, de mindig vannak viszonyítási pontok, amik segítenek. Itt például jobbra lesz mindjárt egy kórház, balra pedig egy templom. Utána pedig lesz egy tér is.
- Valóban! És mit szeret a taxizásban?
- Hogy a magam ura vagyok, és nincs kötött munkaidőm.
- Milyen régóta taxizik?
- Most vagyok hatvanhat éves, és tizenöt éves korom óta taxizom.
- Gondolom nem sokan vannak, akik ennyi ideje taxiznak, ugye?
- Szerintem nem. Akiket ismertem, azoknak a nagyrésze már nem él.
- Akkor elmondhatom, hogy engem ma nagy megtiszteltetés ért, hogy egy vérbeli és tapasztalt taxissal utazhattam ma este. Köszönöm a történeteket, nagyon jó volt hallgatni őket. Itt a sarkon jó lesz. Jó éjszakát!
- Jó éjszakát!
