Második esélyem: DF Mexikói Étterem

Kövezzetek meg, de nem vagyok oda a mexikói konyháért. Talán azért, mert otthon még nem ettem jó mexikói ételt. Voltak próbálkozásaim, igaz, csak Budapesten, de valahogy mindig felsültem. A nachost például kifejezetten ízetlennek tartom. Pár éve, mikor egy Hong Kongi barátnőmmel beszélgettem, ő azt mondta, hogy a kínai kaja, amit mi Európában eszünk és amit ők Kínában esznek, ég és föld. Éppen ezért furdalt a kíváncsiság, hogy talán itt, latin földön - mégha nem is Mexikóban -, vajon a mexikói konyha más, mint otthon? Az argentinok legalábbis szeretik. Adtam tehát magamnak egy újabb esélyt.

A munkavállalói vízum lépésről-lépésre: Papírmunka (1. rész)

Sok melléfogásom volt, sokszor kellett dupla köröket futni, sok álmatlan éjszaka van a hátam mögött, de ma végre beteljesült a végzetem, és elindultam a külföldi munkavállalás felé. A rögös út nem lett volna annyira rögös, hogyha van egy kis útmutatóm lépésről-lépésre. Azonban ami késik, nem múlik, a jövő nemzedékének álljon itt a pontokba szedett bemutató: Munkavállalói vízum, avagy ideiglenes tartózkodási engedély lépésről-lépésre magyarok számára Argentínában.

Meghitt Karácsony a medencénél, fagylalttal

December 24-én reggel felkeltem és nem kaptam levegőt. Kellett nekem panaszkodnom előző nap, hogy nem értem, miért kell különbséget tenni a hőmérséklet és a hőérzet között, hiszen általában pár fok az eltérés. Nem aznap reggel. A hőmérők harminc fokot mutattak, míg a hőérzetet már reggel negyven fokra becsülték. Így indult a karácsony.

Karácsony 40 fokban, avagy hogyan erőszakoljuk meg a karácsonyi hangulatot?

Ez is eljött, először töltöttem külföldön a karácsonyt. Ez már így is elég szokatlan, de hogy ezt is kicsit megcsavarjam, ez a déli féltekén esett meg velem, ami nagyban megváltoztatja az amúgy hideg, havas, lucskos, forraltboros karácsonyi idill képét. Decemberben Argentína épp a nyárba lép át, és az idő nagy részében a higanyszál nem csúszik harminc fok alá. Bár már novemberben karácsonyi dallamok szóltak minden üzletből, és műhónak kikiáltott vattapamacsok lepték el az üzleteket, ez cseppet sem zavarta nyári hangultomat. Ezért kicsit későn eszméltem, hogy lassan belefutok az ünnepekbe. Mire észbe kaptam, már jelentős lemaradásban voltam az argentinokhoz képest.

Leo Silva: "Mi lettünk a látogatók helyi haverjai."

Mikor Chilébe készültem, felvettem a kapcsolatot Leóval, a Ruta Valparaíso idegenvezetőjével. Váltottunk pár emailt, terveztük az utazásomat, és végül egy napsütéses októberi napon személyesen is találkoztunk, hogy nekivágjunk az egész napos valparaísói városnézésnek. Ez a bőrszerkós srác szereti a pop zenét, Carl Jungot olvas, négy nyelven beszél, és hihetetlenül szereti Valparísót, ami elképesztően színessé és izgalmassá teszi az általa vezetett túrákat. Leót kérdeztem a Ruta Valparaíso jelenségről, mely az idegenvezetés egy új irányvonala.

Gyilkosság a botanikus kertben

Itt tavasz van, szerintem az egyik legjobb időszak egy kis sétára a virágzó parkokban. Na, de idegenvezetés egy botanikus kertben? Kérdeztem is, hogy hát miről lehet beszélni a fák és bokrok bemutatásán túl? Aztán Victorról, az először gyanúsan fogadott idegenvezetőről és mikroszkópokat ölelő biológusról kiderült, hogy van humora és a két órás séta alatt a sok történet mellett fény derült az őserdő íratlan törvényeire és egy gyilkosságra is.

Vendégségben az orrnál

Forrás: iprofesion.com

Híres parfümgyártó cégek illatok kikeveréséhez gyakran hívnak segítségül olyan különös képességű embereket, akik több ezer illatot tudnak megkülönböztetni egymástól. Ők az "Orr", és a világ minden táján keresik őket. Azt azonban már kevesen tudják, hogy léteznek olyanok, akik kifejezetten teafüvek illatainak megkülönböztetésére szakosodtak. A világon jelenleg hét ilyen tea mester él és alkot, és egyikük éppen itt él Buenos Airesben. Ő Inés Berton, az ő tea-üzletét látogattam meg.