Ez is eljött, először töltöttem külföldön a karácsonyt. Ez már így is elég szokatlan, de hogy ezt is kicsit megcsavarjam, ez a déli féltekén esett meg velem, ami nagyban megváltoztatja az amúgy hideg, havas, lucskos, forraltboros karácsonyi idill képét. Decemberben Argentína épp a nyárba lép át, és az idő nagy részében a higanyszál nem csúszik harminc fok alá. Bár már novemberben karácsonyi dallamok szóltak minden üzletből, és műhónak kikiáltott vattapamacsok lepték el az üzleteket, ez cseppet sem zavarta nyári hangultomat. Ezért kicsit későn eszméltem, hogy lassan belefutok az ünnepekbe. Mire észbe kaptam, már jelentős lemaradásban voltam az argentinokhoz képest.
De a karácsony-projekt lassan beindult, és a következő napokban minden erőmmel azon dolgoztam, hogy kivillanjon az agyamban a 'karácsonyi hangulat' nevű kis zöld gomb.
Karácsonyfa a természetesség jegyében
A karácsonyfa-projektet jelentős késéssel kezdtem, mert Argentínában a Szűz Mária fogantatásának napján, december 8-án már minden rendes családban díszben áll a fa. Na, én egy héttel később indultam el díszeket nézni, fa persze még nem volt. Műfenyőt nem szerettem volna. Nekünk mindig igazi volt otthon. Ilyen irtó melegben viszont nem árulnak karácsonyfát Buenos Airesben, csak zöld, fehér, rózsaszín és a szívárvány minden színében pompázó műfenyőket. Úgyhogy beindult az internetes keresés valami természetesnek tűnő ötletért. A fenntarthatóság manapság úgyis divatos dolog, találtam is egy halom jó ötletet. Leugrottam hát a parkba, összeszedtem három ágas-bogas kórót, kicsit lemostam őket, majd azokat belecsaptam a limonádés kancsóba és egy gyors keresztelő után karácsonyfának neveztem ki a kompozíciót. Azt már csak később vettem észre, hogy az ágakhoz egy kiterjedt hangya kolónia is járt, ezért a következő napokban néha percekig álltam az ágakkal szemben, lesben várva, hogy a túlélő példányokat kidobáljam az ablakon.
Nyári díszek téli köntösben
A fenyőfa és a szoba díszekért kiáltott, ezért leugrottam egy bevásárlóközpontba. Volt ott minden, ami a nyár és a karácsony keverékéből született, kedvenceim a flitteres pillangók és tavaszi virágok voltak. Természetesen mind karácsonyfadíszként funkcionáltak, de pillangók a karácsonyfán nekem meglehetősen bizarrnak tűntek. De azért voltak a megszokott gömbök, masnik, adventi koszorúk és mű-jégcsapok. Miután kis 'karácsonyfám' díszt kapott, még mindig nem volt az igazi. Aztán rájöttem, hogy igen, hát a világítás hiányzik. Másnap be is szereztem egy nyolc funkciós csodát egy kínai üzletből, ami írta, hogyha egy égő kialszik, a többi égő zavartalanul villog tovább. Ezt már az első használatkor megtapasztaltuk, úgyhogy száz helyett kilencvenkilenc szikra-fehér égő villogott az ablakban. Arra persze megint nem gondoltam, hogy itt nyár van, az ablakok nyitva vannak, ezért az égők kedvenc találkozási helyei lesznek a bogaraknak, akik kitartóan udvaroltak a különböző koreográfiákkal villogó égőknek. Az illatos gyertyák szerencsére már nem voltak olyan vonzóak számukra.
Mézeskalács projekt
Mézeskalácsot minden évben sütöttünk otthon, ezért mérget mertem volna venni rá, hogy már csak ez hiányozhat a karácsonyi hangulatomhoz. Hiszen kinek ne hozna szép, karácsonyi emlékeket a fahéj és az ánizs illata téli estéken? A sütés egészen addig jó ötletnek tűnt, amíg nem negyven fokban kellett a konyhában begyújtanom a sütőt. De nem volt visszaút, és kemény verejtékezés árán kisültek a kis kalácsok, amiből a karácsonyfám is kapott dísznek. Hangyák ekkor már nem voltak a környéken.
A mák-akció
Egy karácsony nem igazi karácsony mákos bejgli nélkül. Azonban itt ütköztem a legnagyobb akadályokba. Ki gondolná ugyanis, hogy van egy ország, ahol a mákról mindenki vagy az ópiumra, vagy a kenyerekre szórt durva szemcsés díszítésre gondol. Az még a kisebb nehézség volt, hogy mákot találjak, de egyenesen hülyének néztek, mikor darált mák felől érdeklődtem. Kérdezték, hogy mi az ördögnek akarom én ezt még kisebbre darálni, nem elég kicsi szemű ez így is!? Szóval bár mák volt, valamivel kisebbre kellett csinálni, mert a mákos bejgli mégsem lehet ropogós - nem úgy, mint mama diós bejglije, ahol papa válogatta szét a diót a héjától, több-kevesebb sikerrel. :) Ekkor szétküldtem minden magyar ismerősnek egy levelet, hogy darálót vagy mozsarat keresek S.O.S.. Szerencsére a nagyköveték segítségemre siettek és már másnap birtokomban volt a kis daráló. Mákos bejgli projekt kipipálva.
A bejglivel karácsony előtt egy nappal készültem el. Minden érzékszervemre karácsonyi hangulatot szugeráltam. A fával, díszekkel és égővel a szememet, az illatokkal az orromat, a süteményekkel a számat és a tévében adott karácsonyi nótákkal a fülemet próbáltam becsapni, hogy bár nyár van, nekem most karácsonyt kell éreznem. Hogy ez mennyire sikerült december 24-én? A következő részben a karácsony estéről is beszámolok :)
