Május gyönyörű őszi idővel köszöntött be. Bár reggel már hidegek vannak, nappal a hőmérő még mindig húsz fok köré kúszik. Ilyenkor valahogy az ég színe is másképpen kék, és a nap is más irányból süt. A hétvégén végre elbuszoztam, a tőlem nem is messzi Chacarita temetőhöz, mely nem mellesleg Argentina legnagyobb temetője.
Az 1871-es sárgaláz járvány idején a városi temetők nem voltak képesek befogadni a hatalmas számú holttestet. A rangosabb Recoleta temető egyenesen megtagadta a sárgalázban elhunytak elhamvasztását a területén. A Szent Károly Kollégium diákjai ekkor egy öt hektáros területet kerítettek el temetkezésre az északon elterülő Chacarita városrészben. A járvány olyan komoly volt, hogy korabeli feljegyzések szerint volt olyan nap, mikor 564 embert kellett eltemetni, és az önkormányzatnak vasútvonalat kellett építtetnie a temetőig, hogy a holttesteket odaszállítsa. A Chacarita 1887-ben kezdett el rendeltetésszerűen működni, és 1896-ban lett hivatalosan is temető. A híres politikusok, színészek és közéleti személyiségek mellett itt van eltemetve a világhírű tangó énekes, Carlos Gardel, és itt nyugodott Juan Perón is egészen addig, míg testét 2006-ban átszállították szülőhelyére, San Vicentére.
A temető olyan hatalmas, hogy én csak a bejárat előtti részt jártam körbe, valamint a közvetlenül mögötte elterülő földalatti halotti várost.
 |
| Föld alatti város, ahol a koporsókat kis alagutakba helyezik. |
