Kipróbáltuk a mediterrán rizottót a Grattóban

Hétvégén Buenos Airesben szinte képtelenség éttermet találni. A belvárosban pedig egyenesen kizárt, hogy bejussunk valahova. Egyszer másfél órát kellett várakozni egy étterem előtt, mire az első turnus végzett, és felszabadult egy asztal. Ezért hétvégén a belvárostól kijjebb szoktunk éttermeket kipróbálni. Ezúttal a Gratto étteremre esett a választás.





A Gratto a fővárosba tartó egyik sugárúton található, így könnyen megközelíthető, de még elég távol van a hétvégén hömpölygő tömegektől. Első benyomásra egy csendes és nyugodt étteremnek tűnik a Corrientes sugárút sarkán. Másodikra is. Egy ablak melletti asztalnál találtunk helyet. A kilátás nem első osztályú, azonban a belső design letisztult és finom, nem hivalkodó.

A kiszolgálás figyelmes. A picér egyből az asztalnál terem és hozza az étlapot, pár perc múlva a pékárukkal megrakott,
előételnek szánt kosárkát, majd szó nélkül mutatja a mosdó felé vezető utat, ahogy észreveszi, hogy felálltam székemről.

A hely magasra teszi a szintet, ugyanis étlapjának első oldalán azokról a meghatározó pillanatokról beszél, melyek örökké belénk égnek. A Gratto az itt átélt élményt is szerényen ezekhez a momentumokhoz sorolja. A pincér szerint érdemes megpróbálni a különböző tésztákat és húsételeket, de nagyon ajánlotta a rizottót is. Mi végül a mediterrán rizottó mellett döntöttünk, mellé Valmont márkájú száraz fehérborral.

Az étlap első oldalán a Gratto feledhetetlen pillanatokat ígér.
Ezzel az apró kosárkával csillapítottuk az éhséget a főételre várva.

A bor érkezett először. Kicsit langyos volt, de még mielőtt ezt jelezhettem volna, a pincér máris mártotta bele az üveget a jeges vödörbe, úgyhogy a figyelem hiánytalan volt.

A rizottóval kapcsolatban rossz emlékeim voltak, ezért kiritkusan néztem elébe. A kihozott étel gyönyörű, aranysárga volt. Benne kagyló, tintahal és garnéla rák darabkákkal, teteján parmezán sajttal. Egyszerűen kifogástalan volt mind látványra, mind ízre. A mennyiség is jól el volt találva, melyet feleztünk a pincér javaslatára. Előttünk porciózta ki az adagokat két tálra, majd szolgálta fel. A már hűvös fehérbor jól csúszott a meleg étellel.

Az a könnyen csúszó, kagylós, sajtos rizottó

A hely kellemes volt, sosem éreztem a pincért tolakodónak, de mindig ott termett ha szükség volt rá. Mikor a Gratto jelentéséről kérdeztem, kicsit elbizonytalanodott, viszont az ételek ajánlásában magabiztosan sorolta a variációkat. A szolgáltatásért a hely elkéri az árat, egy kijjebb eső étteremhez képest viszonylag magas végösszeg jött ki. A rizottó 75 peso (3.500 HUF) volt, az üveg borért hasonló összeget fizettünk. 


Az étterem hátuljában, egy kis sarokban pékség is üzemel, úgyhogy akár innen is kiválaszthatjuk a kávéhoz a teasüteményeket. A Gratto-ról amúgy később kiderítettem, hogy kellemeset, jót jelent. Azt nem mondom, hogy az itt eltöltött idő örökké belém égett, de mindenesetre tökéletes választás volt egy szombati estebédre.

  • Gratto
  • Corrientes 3900, Almagro





Iratkozz fel a Hétmérföldes Utazás legfrissebb bejegyzéseire Emailen

 Iratkozz fel a friss bejegyzésekre olvasóprogramon keresztül