Mikor hétvégi kirándulásokat terveztem Buenos Airesen kívül, a mindössze 60 kilométerre fekvő La Plata valahogy sohasem szerepelt az úti célok között. Talán mert a nevén kívül mást nem tudtam róla, és amúgy is kevertem a híres argentin turistaparadicsommal, Mar del Plata-val. Aztán az idő előrehaladtával megtudtam, hogy míg Buenos Aires az ország központja, addig az azt körülvevő azonos nevű provincia székhelye viszont La Plata. Megtudtam azt is, hogy itt áll az amerikai kontinens harmadik legmagasabb neo-gótikus katedrálisa, és hogy a temetőjének alaprajza a város pontos mása. La Plata kezdett egyre izgalmasabbá válni. A hétvégén végül elutaztunk oda, és a meghökkentő dolgok tovább folytatódtak.
Első megállónk a város központja volt, melynek egyik oldalán ott állt az a bizonyos katedrális, mely az egész amerikai kontinens egyik legnagyobb neo-gótikus temploma. Könnyű volt megtalálni, mert már messziről látszódtak a 122 méter magas tornyok. És igen, lenyűgöző volt ez a hatalmas épület, melyet a német kölni és a francia amiens-i katedrális mintájára terveztek és kezdtek el építeni 1884-ben. Az építkezés több mint 100 évig tartott, csak 1999-ben lett teljes. A katedrális másik érdekessége, hogy a külső felületén a téglákat nem takarták be, mely látványban a balkáni országok téglagótikus stílusú templomaihoz hasonlít. A templomban éppen keresztelőket tartottak, így a hatalmas tér az izgatott szülőktől volt hangos. Az oltárnál szintetizátorozó orgonás csendes melódiája is elveszett a nagy falak között.
 |
| La Plata Katedrálisa a főtérről |
 |
| A Katedrális bejárata |
 |
| A belső terek hatalmasak, 122 méter magasságig nyúlnak |
A templomból kiérve beugrottunk a katedrális lépcsője alá bizarrul beépített cukrászdába, hogy kérjünk egy térképet. A templom alatt üzemelő cukrászda nem is volt annyira meglepő, mint maga a térkép, amit kézbe vettem. Itt tudatosult ugyanis, hogy hogyan néz ki La Plata felülről. Ezt úgy lehet legjobban elképzelni, ha a város alapítójának, Dardo Rochanak fejével gondolkodunk, aki 1880-ban leült egy tervezőasztalhoz, hogy létrehozza a Buenos Aires provincia székhelyét a La Plata folyó melletti üres területen. Leült egy kockás lappal a kezébe, a vonalak mentén meghúzta az utakat, minden hatodik kereszteződéshez pöttyintett egy parkot, majd a négyszög átlóit összekötve behúzott két sugárutat, hogy át lehessen vágni a legtávolabbi pontoktól. Valószínűleg sok kedve nem maradt a nagy munkában az utcanevek kigondolásához, mert azok máig számozva vannak. Ez sokak szerint praktikus, mert a 2. utca logikusan az 1. és a 3. utca között halad, azonban engem a sok szám már az első pár percben összezavart, mikor tájékozódáskor a térkép közölte, hogy a temető a 31. és a 74. utca sarkán található, 3 kilométerre a központtól, a házak számozásáról nem is beszélve. "Te hol laksz?" "Az 5. utca 123. alatt, a 39. és 40. utca sarkán." Ennyi számot ki tud megjegyezni?
 |
A tökéletesen megtervezett város, minden hatodik sarkon kis térrel.
(Forrás: cuadrasepelios.com.ar) |
 |
| A 15. utca és az 53. sugárút sarkán, alatta a házszámokkal |
A városi temetőben folytatódtak az egyenesek és átlósak, és a precízen megtervezett utcácskák mentén fekvő nagy kripták a korábban, a Recoletában bemutatotthoz hasonlóan, itt is egy kisebb várost alkottak. A temető elhagyatott volt és csendes, de művészien kifaragott szobrokból és a föld alá nyúló polcrendszereken fekvő koporsókból nem volt hiány. A városnak a praktikussága nem merült ki az útrendszerben. Meglepődve vettük észre, mikor már többször dudáltak ránk egy-egy kereszteződésnél, hogy itt a lámpák nem bajlódnak a sárga jelzéssel. Piros után egyből a zöld következik, és a reakcióidőre van bízva, hogy a hirtelen zöldnél vagy te lépsz előbb a gázpedálra, vagy elkönyvelhetsz egy ébresztő dudálást a hátad mögül. Itt a sárga felesleges, nem praktikus, ki van húzva a helyi kreszből.
 |
| A városi temető bejárata |
 |
| A temető a város kicsinyített mására lett megtervezve |
 |
| Szoborcsodák |
 |
|
A racionalitás és funkcionalitás következő állomása az Argentin Színház volt, ahol pont elcsíptünk egy, a színház kulisszái mögé vezető ingyenes idegenvezetést. A színház kívülről nem egy klasszikus kulturális épülethez hasonlít, nem bizalomgerjesztő a hatalmas betonfalaival, de a színfalak mögött annál érdekesebb történetek lapulnak. Mivel minden valamire való városnak van színháza, és ez alól a provincia székhelye sem lehet kivétel, ezért a város alapítása után nem sokkal egy tehetősebb társaság megvásárolt egy parcellát a város központjában és 1890-ben felhúzták rá az Argentín Színházat. Az épület az akkori trendek szerint, neoklasszikus stílusban épült, és szintén a trendeket követve elkülönítette a bejárást a különböző társadalmi rétegek számára. A színház 1977-ben azonban egy felhevülő reflektor miatt leégett, az épületet nem lehetett megmenteni, és új színház felhúzása mellett döntöttek. Egy modern stílust, a brutalistát választották az új színházépületnek, mely szabadon hagyja az építőanyagokat és sok üveget felhasználva vizuálisan egybenyitja a külső és belső tereket. A színháznak több funkcionális terme van, a legnagyobb 2000 ember befogadására alkalmas, és a tökéletes akusztikáért a legmodernebb technológiákat használták fel a visszhangot elnyelő falaktól kezdve a súlykiegyenlítő ülésekig, melyek hasonlóan tökéletes akusztikát biztosítanak akkor is, ha csak hárman ülnek a teremben, vagy ha teltház van. A termek mellett benéztünk a színfalak mögé, ahol meghallgattuk az idegenvezetőtől, hogy hogyan készülnek a díszletek, hogyan mozgatják és javítják őket. Az Argentín Színház különlegessége, hogy itt nem szerződtetnek erre specializálódott cégeket, hanem helyben készítenek mindent a díszlettől kezdve a kosztümökig és parókákig. Egyedül a díszlettervezőt bérelik fel külsőleg egy-egy új produkcióhoz, legtöbbször egyenesen Spanyolországból.
 |
| Az Argentín Színház kívülről nem éppen bizalomgerjesztő |
 |
| A belső, modern színházterem 2000 fő befogadására képes |
 |
| A színfalak mögött tárolják a díszleteket |
La
Plata sokban eltér Buenos Airestől. 500.000 lakosával kis városnak
számít, parkjaival és út menti fasoraival zöldebb is nagytestvérénél.
Vitathatatlanul sokkal szebb a katedrálisa és a kormányzó háza a
fővárosénál. Azonban a nap végére már mindenhol egyeneseket és
merőlegeseket láttam, ami miatt az egymást szabályosan követő út menti
fák is pusztán matematikának tűntek, melyek egy körutakhoz és
szabálytalan vonalakhoz szokott turistának meglehetősen szürreális
élményt nyújtanak. Ahogy szokták mondani, folytatás következik, mert a
városi tavon úszó amfiteátrum és a katedrális tetejére való felliftezés
még kimaradt, melyeknél lehetőleg nem kell majd számológépet használni.
