A lovaspóló az arab világból ered, és már időszámítás előtt 600 évvel játszották Perzsiában. Hamar nemzeti sporttá nőtte ki magát, és az iszlám terjedésével elérte Indiát is. Az angolok innen vitték át a 19. század közepén Angliába, majd tovább a gyarmatokra. Argentínába szintén az angol bevándorlók által került be a lovaspóló, amely hamar elterjedt a lovasbetyár, vidéki farmerek, a gauchok között. Az első Polo Club még a 20. század előtt alakult meg, és Argentína mára a lovaspóló egyik nemzetévé nőtte ki magát annyira, hogy 2011-ben itt rendezték meg a világbajnokságot. Argentína legrangosabb lovaspóló viadalára, a Campeonato Argentino Abierto de Polo-ra 1893 óta minden évben az erre kialakított pályán kerül sor Buenos Aires Palermo negyedében. Egyik nap fogtam magam, és elmentem megnézni egy meccset.
Mikor azon gondolkoztam, hogy vajon mi lehet az oka a lovaspóló hatalmas sikerének, naívan arra gondoltam, hogy talán a lovak szeretete és a sport. Tavasszal én is elkezdtem lovagolni tanulni, úgyhogy remek alkalomnak tűnt kimenni a meccsre, hogy ellessek néhány technikát, vagy hogy gyönyörködhessem a lovakban. Az idő is csodás volt, tavaszi napsütés és messze ellátós, tiszta idő bárányfelhőkkel. Két meccset tartottak aznap. Bemelegítésként egy jelentéktelenebb meccsel kezdtek, így legalább volt alkalmam megismerkedni a játékkal. Senkit nem szeretnék untatni a szabályokkal, csak a legérdekesebbekről írok. Négy-négy játékos (lovas) van a pályán, és egy hosszú ütő segítségével kell a labdát az ellenfél kapujába bejuttatniuk. Érdekesség, hogy minden gól után térfélcsere van, hogy ne egy oldalon történjen a játék. Fontos szabály, hogy ha két lovas kerget egy labdát, akkor nem vághatnak be egymás elé, hanem párhuzamosan kell vágtatniuk a saját és a lovaik épsége érdekében. Mivel a bevágás egy szubjektív dolog, ezért a legtöbb felhördülés és bíró szidalmazása az emiatti lefújásokból fakad.
Azonban bármennyire jódindulatú vagyok, egy narancs méretű labda követése a 274 x 182 méter széles pályán egy idő után fárasztó főleg, hogy a csapatok támadási iránya folyton változik. Persze a sok felhördülés és tapsolás a nézőtéren azért azt mutatta, hogy voltak olyanok, akiknek ráállt a szeme a kis fehér golyóra. Én inkább abban gyönyörködtem, ahogy az ember a lóval teljes harmóniában lavírozik a pályán, egy kézzel irányítja az állatot, míg másik kezében farúddal ütöget egy labdát, és közben még a többi játékosra is oda tud figyelni. A lovak pedig gyönyörűek, kisportoltak és erősek voltak. A focival ellentétben a meccs közben itt nem a játékosokat cserélik le, hanem a lovaikat. Egy-egy játékosnak akár tíz lova is lehet, és egy egész apparátus, mely a meccs folyamán felel a lovak bemelegítéséért és a minél gyorsabb csere lebonyolításáért. Egy ló sérülése pedig sokkal nagyobb érzelmet vált ki, mintha egy mezei focistát látnánk megbotlani, ugyanis kinek ne szorulna össze a szíve egy elcsúszó, megbotló paripa esetén, vagy rosszabb esetben, ha valamelyiket eltalálja egy pólós ütője. Ilyenkor a közönség felhördül, néhol hallani egy elfojtott sikolyt, és a bepárásodott napszemüvegeinken keresztül figyeljük, ahogy érkezik a pályára a lódoktor a kis utánfutó kocsival, hogy elszállítsa a bicegő állatot. Bevallom, én is megijedtem, mikor az egyik ló egy nagyot bukfencezett, de se neki, se gazdájának nem lett kutya baja.
Mivel a lovasok szinte sosem sérülnek, és végig a pályán maradnak, ezért ők, mint lovas istenek tündökölnek. A pólósokat hatalmas kultusz lengi körül, ők a mai kor celebjei, akik mind sportosak, sikeresek, lazák, gazdagok, saját lovaik vannak és valami oknál fogva mind sármosak. Mielőtt a főmeccsre került volna a sor, én is már látatlanban Adolfo Cambiasso drukker voltam, mert őt tartják a világon a legjobbnak, és mert az ő neve folyt a csapból is. A pólóban a sajátos handicap nevű rendszerrel rangsorolják a játékosokat -2 és 10 között. A világon jelenleg mindössze tíz játékost tartanak számon a legerősebb, 10-es pontszámmal, és mind argentín. Nem hiába, a lovaspóló mekkájának is hívják Argentínát. Végül a meccs alatt egy sisaknál és egy fehér szerelésnél többet nem láttam Cambiasoból, de persze nagyon megtapsoltam, mikor gólt lőtt. A pólósok a luxus életforma megtestesítői, ezért mindenki rájuk szeretne hasonlítani, vagy szeretne hozzájuk közel kerülni.
A lovaspóló tehát legkevésbé sem szól a lovakról és a sportoról. Ahogy a helyiek fogalmaznak, léteznek az argentínok, és léteznek azok az argentínok, akik lovaspólós körökben mozognak. Ez az evolúció és a társadalmi rang egy újabb szintje. A lovaspóló játékok társadalmi események, ahol Argentína krémje gyűlik össze, hogy a vörös szőnyeg helyett a lovakkal fotózkodva mutassa meg magát. A lovaspóló életforma és társadalmi státusz: van saját divatja, újságja, zártkörű rendezvényei, és természetesen a luxus sosem hiányozhat. Az argentín pólósport emblematikus ruhaüzletében, a La Martinában bronzos bőrű, futballista hajú argentín fiúk árulják a ruhaneműket, képviselve a sármos argentín felsőosztályt. A divatban elengedhetetlen tartozékok az argentín marhából készített bőrtáskák, mokaszínek, a cowboy kalap és a kasmír sál, de a luxus világmárkák is megengedettek. Kötelezőek a lovas háttérképek a telefonra, vagy legalább tudni a főbb lófajokat, és ha sikerül elcsípni, hogy az egyik lótenyésztőnek éppen aznap született kiscsikója, akkor jól informáltan, minél hangosabban kell neki gratulálni.
Természetesen mint mindenhol, a celebvilág sok pletykát és rosszallást szül, de mikor kék az ég, süt a nap, érezni a frissen nyírt fű illatát, és közben a lelátótól látni a lovak porzó vágtatását és megfeszülő izmait, kit érdekel mindez. Ráérek később is pózolni a félistenekkel, de arról majd egy külön bekezdésben fogok írni.
Mikor azon gondolkoztam, hogy vajon mi lehet az oka a lovaspóló hatalmas sikerének, naívan arra gondoltam, hogy talán a lovak szeretete és a sport. Tavasszal én is elkezdtem lovagolni tanulni, úgyhogy remek alkalomnak tűnt kimenni a meccsre, hogy ellessek néhány technikát, vagy hogy gyönyörködhessem a lovakban. Az idő is csodás volt, tavaszi napsütés és messze ellátós, tiszta idő bárányfelhőkkel. Két meccset tartottak aznap. Bemelegítésként egy jelentéktelenebb meccsel kezdtek, így legalább volt alkalmam megismerkedni a játékkal. Senkit nem szeretnék untatni a szabályokkal, csak a legérdekesebbekről írok. Négy-négy játékos (lovas) van a pályán, és egy hosszú ütő segítségével kell a labdát az ellenfél kapujába bejuttatniuk. Érdekesség, hogy minden gól után térfélcsere van, hogy ne egy oldalon történjen a játék. Fontos szabály, hogy ha két lovas kerget egy labdát, akkor nem vághatnak be egymás elé, hanem párhuzamosan kell vágtatniuk a saját és a lovaik épsége érdekében. Mivel a bevágás egy szubjektív dolog, ezért a legtöbb felhördülés és bíró szidalmazása az emiatti lefújásokból fakad.
 |
| Gyönyőrű nap a lovaspólóra |
 |
| A legjobb argentín csapat, a Dolfina négy játékosa készülődik |
Azonban bármennyire jódindulatú vagyok, egy narancs méretű labda követése a 274 x 182 méter széles pályán egy idő után fárasztó főleg, hogy a csapatok támadási iránya folyton változik. Persze a sok felhördülés és tapsolás a nézőtéren azért azt mutatta, hogy voltak olyanok, akiknek ráállt a szeme a kis fehér golyóra. Én inkább abban gyönyörködtem, ahogy az ember a lóval teljes harmóniában lavírozik a pályán, egy kézzel irányítja az állatot, míg másik kezében farúddal ütöget egy labdát, és közben még a többi játékosra is oda tud figyelni. A lovak pedig gyönyörűek, kisportoltak és erősek voltak. A focival ellentétben a meccs közben itt nem a játékosokat cserélik le, hanem a lovaikat. Egy-egy játékosnak akár tíz lova is lehet, és egy egész apparátus, mely a meccs folyamán felel a lovak bemelegítéséért és a minél gyorsabb csere lebonyolításáért. Egy ló sérülése pedig sokkal nagyobb érzelmet vált ki, mintha egy mezei focistát látnánk megbotlani, ugyanis kinek ne szorulna össze a szíve egy elcsúszó, megbotló paripa esetén, vagy rosszabb esetben, ha valamelyiket eltalálja egy pólós ütője. Ilyenkor a közönség felhördül, néhol hallani egy elfojtott sikolyt, és a bepárásodott napszemüvegeinken keresztül figyeljük, ahogy érkezik a pályára a lódoktor a kis utánfutó kocsival, hogy elszállítsa a bicegő állatot. Bevallom, én is megijedtem, mikor az egyik ló egy nagyot bukfencezett, de se neki, se gazdájának nem lett kutya baja.
 |
| Ott az egy labda. Nem mindig sikerült követni. |
 |
| Indul a csata a Dolfina és az Alegría között. |
 |
| A sérült "játékost" rakják fel az utánfutóra. |
Mivel a lovasok szinte sosem sérülnek, és végig a pályán maradnak, ezért ők, mint lovas istenek tündökölnek. A pólósokat hatalmas kultusz lengi körül, ők a mai kor celebjei, akik mind sportosak, sikeresek, lazák, gazdagok, saját lovaik vannak és valami oknál fogva mind sármosak. Mielőtt a főmeccsre került volna a sor, én is már látatlanban Adolfo Cambiasso drukker voltam, mert őt tartják a világon a legjobbnak, és mert az ő neve folyt a csapból is. A pólóban a sajátos handicap nevű rendszerrel rangsorolják a játékosokat -2 és 10 között. A világon jelenleg mindössze tíz játékost tartanak számon a legerősebb, 10-es pontszámmal, és mind argentín. Nem hiába, a lovaspóló mekkájának is hívják Argentínát. Végül a meccs alatt egy sisaknál és egy fehér szerelésnél többet nem láttam Cambiasoból, de persze nagyon megtapsoltam, mikor gólt lőtt. A pólósok a luxus életforma megtestesítői, ezért mindenki rájuk szeretne hasonlítani, vagy szeretne hozzájuk közel kerülni.
A lovaspóló tehát legkevésbé sem szól a lovakról és a sportoról. Ahogy a helyiek fogalmaznak, léteznek az argentínok, és léteznek azok az argentínok, akik lovaspólós körökben mozognak. Ez az evolúció és a társadalmi rang egy újabb szintje. A lovaspóló játékok társadalmi események, ahol Argentína krémje gyűlik össze, hogy a vörös szőnyeg helyett a lovakkal fotózkodva mutassa meg magát. A lovaspóló életforma és társadalmi státusz: van saját divatja, újságja, zártkörű rendezvényei, és természetesen a luxus sosem hiányozhat. Az argentín pólósport emblematikus ruhaüzletében, a La Martinában bronzos bőrű, futballista hajú argentín fiúk árulják a ruhaneműket, képviselve a sármos argentín felsőosztályt. A divatban elengedhetetlen tartozékok az argentín marhából készített bőrtáskák, mokaszínek, a cowboy kalap és a kasmír sál, de a luxus világmárkák is megengedettek. Kötelezőek a lovas háttérképek a telefonra, vagy legalább tudni a főbb lófajokat, és ha sikerül elcsípni, hogy az egyik lótenyésztőnek éppen aznap született kiscsikója, akkor jól informáltan, minél hangosabban kell neki gratulálni.
Természetesen mint mindenhol, a celebvilág sok pletykát és rosszallást szül, de mikor kék az ég, süt a nap, érezni a frissen nyírt fű illatát, és közben a lelátótól látni a lovak porzó vágtatását és megfeszülő izmait, kit érdekel mindez. Ráérek később is pózolni a félistenekkel, de arról majd egy külön bekezdésben fogok írni.
 |
| A Dolfina luxus lovai az árnyékban várakoznak a cserére. |
 |
| A meccs után a lelátó mellett, a Chandon Bárban folytatódik az ünneplés. |
