Ahogy otthon, Buenos Airesben is minden évben megrendezik a Múzeumok Éjszakáját. Erre idén november 10-én, szombat éjjel került sor. Mivel a város hatalmas kiterjedésű, és bár a tömegközlekedés ezen az éjjel ingyenes, a hömpölygő tömegek miatt a legpraktikusabb egy kerület ajánlatai közül válogatni, hogy az idő ne az utazással teljen. A választás Palermo kerületére esett, és azon belül is sikerült három, egymástól teljesen különböző programot kiválasztani.
Buenos Airesben az otthonitól eltérően itt nem délután kezdődnek a programok, hanem este 8 órától hajnali 2-ig lehet cikázni a múzeumok között. Ez kicsit leszűkíti a lehetőségeket, így három érdekesnek tűnő kiállítást lőttünk be, egy-kettő bétervvel.
 |
| Esti forgalom Palermoban |
Az első program tűnt a legígéretesebbnek, ezért oda már egy órával a kapunyitás előtt megérkeztünk, hogy biztosan legyen helyünk. A Galileo Galilei Planetárium szervezésében egy különös kortárs balett előadást lehetett megnézni az épület előtti placcon. A darab Vivaldi Négy évszakát, és az argentín modern tangó egyik legkiemelkedőbb alakjának, Astor Piazzininak Az évszakok című szerzeményét állította egymás mellé. Az előadás népszerűségével kapcsolatban igazunk lett, mert már egy órával kapunyitás előtt sorok kígyóztak a bejáratnál az ülőhelyekért. Kezdés előtt fél órával engedtek be, és szerencsére egészen közel kaptunk helyet a színpadhoz. Vivaldi és Piazzini évszakjai egy órán keresztül váltogatták egymást a színpadon, a klasszikus és a modern tangó stílusa meghökkentően jól illeszkedett egymáshoz. Az előadás végén a közönség állva tapsolt a táncosoknak, és én is úgy gondoltam, hogy ezt kár lett volna kihagyni.
Innen sétáltunk át a következő célpontra, a pár sarokra lévő Evita Múzeumba, ahol tárlatlátogatáson lehetett részt venni. Az épület pici volt, a tömeg nagy, de egy-egy termet kitöltve, sűrű pisszegések mellett az idegenvezető lánynak sikerült nagyon tiszta képet festenie Eva Perón életéről. Elképesztő volt hallgatni, hogy ez a lány, ez a 33 évet élt First Lady már 27 évesen Európába utazott a II. világháború után Argentína képviseletében, miniszterekkel tárgyalt, a pápával találkozott, hatására szavazhattak a nők 1951-től Argentínában, és az általa létrehozott Eva Perón Alapítvány lett a közegészségügy alapja. Ha nem hal bele a rákba ilyen fiatalon, szinte elképzelni sem lehet, hogy még mit vitt volna végbe. Lényegretörő, érdekes előadás volt sok relikviával, videófelvétellel és nagy lelkesedéssel.
 |
| Kezdődik a tárlatvezetés az Evita Múzeumban |
Visszafelé jövet szerettünk volna benézni egy tisztességes, nagy múzeumba is, azonban a bejáratok előtt olyan sorok kígyóztak, hogy szemeim előtt az lebegett, hogyha még be is jutunk, egy-egy műalkotást legfeljebb 5 centiméter távolságból lehetne csak megnézni a benti tömegek miatt. Úgyhogy levezetésként az állami televízió, a Canal 7 múzeumát választottuk, ahol legfeljebb nosztalgiázó idősebbek, vagy a hatalmas múlt századbeli kamerákhoz vonzódó látogatók andalogtak és próbáltak ki mindent, ami mozgott. Érdekes volt a történelmet egy tévétársaság szemszögéből végignézni. Az első televízió 1954-ben, az 1970-es évek első színes adásai, az 1978-as argentín focivilágbajnokságon használt bődületesen nagy kamerák, a diktatúra évei alatt sugárzott filmek, majd a demokráciával bővülő műsor repertoár, és végül a digitalizáció kora voltak terítéken.
 |
| Ezzel közvetítették az 1978-as argentín foci világbajnokságot |
A kijáratnál elégedetten állapítottuk meg, hogy az este végére egészen színesre sikeredett a program, láttunk előadást, voltunk tárlatvezetésen, és még egy interaktív kiállítás is beesett az utolsó körben. Jobban nem is alakulhatott volna, a sorbanállást pedig meghagytuk a többieknek.
Iratkozz fel a Hétmérföldes Utazás legfrissebb bejegyzéseire Emailen
Iratkozz fel a friss bejegyzésekre olvasóprogramon keresztül