A két borongós limai nap után alig vártam, hogy láthassam a napot. Gépem hajnalban szállt fel Limából, és a napfelkeltét már a felhők felett nézhettem végig. Az Andok csúcsai felett repültünk Cusco felé, ahol állítólag Limával ellentétben egész évben süt a nap, és ahova évente átlagosan kétmillió turista érkezik a Machu Picchu meghódítására. Köztük velem.
A 3 400 méter magasan fekvő város 400 000 lakosával Peru
hetedik legnépesebbje. Valaha ez volt az Inka Birodalom fővárosa, és a
perui alkotmány az ország kulturális fővárosa címmel is felruházta.
Cusco az UNESCO világörökségének része, és a területén található nagy
számú műemlék miatt Amerika Rómájának is szokták nevezni.
Reggel hétkor már Cuscóban voltam. Az első utam a reggeli
piacra vezetett, ahol a különböző portékák mellett a legnagyobb sikere
azoknak a gyümölcsfacsaró standoknak volt, ahol egy nagy emelvényen
állva az árusok frissen készített gyümölcsturmixokat kínáltak az alattuk
bárszékeken sorakozó közönség számára potom összegekért. Az enyémben
volt papaya, maracuya, narancs, banán, alma és ananász, és az egyik legjobb dolog volt, amit próbáltam.
 |
| A La Merced temploma a Compania de Jesus templom oldalából |
A főteret Limához hasonlóan itt is Plaza de Armasnak
hívják, és itt található a Katedrális, valamint az amerikai kontinens
legjelentősebb koloniális barokk építményeként számon tartott Compania
de Jesus temploma. Innen indul fel az a kis utca is a San Blas
városrészbe, amelynek házait még a spanyolok építették inka alapkövekre.
Ami nagyon meglepett Cuscóban, hogy bár az évnek
minden szakaszában hemzseg a turistáktól, ez nem látszik a városon. A
koloniális házikók alatt csak szerényen bújnak meg az éttermek és a
szállások, semmi hivalkodó tábla, villogó plakát, az egész város hűen
őrzi korabeli hangulatát.
A Cuscóban és a
környékén található inka romok legtöbbjéhez belépőt kell fizetni. Mivel
úgy terveztem, hogy az elkövetkező három napban bejárom legtöbbjüket, egy olyan bérletet vettem 130 solért (10 300 forint), amely
tíz ilyen romhoz, pár múzeumba és templomba is belépést enged.
Délután pedig már mentem is felfedezni az első inka romjaimat Cusco
környékén.
Az első megálló a Quri Kancha temploma volt, amelynek jelentése Nap temploma, ugyanis valaha itt állt az Inka Birodalom legfontosabb, nap istenének állított szentélye. Nevezték még az arany templomának, mert akkoriban minden falát aranylemezek borították egészen addig, míg a spanyolok le nem fejtették azokat. A szentély romjain ma a Santo Domingo kolostora áll.
Az első megálló a Quri Kancha temploma volt, amelynek jelentése Nap temploma, ugyanis valaha itt állt az Inka Birodalom legfontosabb, nap istenének állított szentélye. Nevezték még az arany templomának, mert akkoriban minden falát aranylemezek borították egészen addig, míg a spanyolok le nem fejtették azokat. A szentély romjain ma a Santo Domingo kolostora áll.
 |
| A Santo Domingo kolostor a néhai Quri Kancha romjain |
A következő állomás Sacsayhuaman volt. Míg a hely
nevének kiejtését gyakoroltuk, addig idegenvezetőnk, Eric elmondta,
hogy a kevésbé ügyes turistáknak mindenféle könnyítést találnak ki. Így Sacsayhuamant
lehet Sexy Womannak ejteni, vagy Ollantaytambónál elfogadják a
Hollandia nevet is. Ő például a közeli Morayból származott, amire
elénekelte a Welcome to Miami dallamait. Eric elmesélte, hogy míg a
spanyolok később négyzethálós formára tervezték a városokat, addig az
inkák mindig valamelyik szimbólumuk formájára, így Cusco alakja valaha
egy szaladó pumára hasonlított, és Sacsayhuaman
volt a puma feje. A terület emellett azért erődként is szolgált, és
tetejéről csodás kilátás nyílt a völgyben fekvő Cuscóra.
Nem messze
található Q'enko, mely a
régió egyik legszentebb helye volt, ugyanis itt mumifikáltak és itt
mutatták be az áldozatokat az isteneknek. Ezek a szent helyek általában
természetes szikla-képződményekhez épültek, és Q'enko is labirintust
vagy zig-zagot jelent, ugyanis a sziklák között kis utakon lehet
tekeregni.
A mumifikációhoz a sziklák alá itt is azokkal az aranylapokkal vezették
le a napfényt, mely később egy sevillai haciendát díszíthetett. Az utolsó megálló Tambomachay
volt, ahol megnéztük azt a forrást, ahol az inka hírnökök mosdottak meg
mielőtt elérték volna Cusco városát. A forrás különlegessége, hogy az
inkák egy érből úgy hoztak létre két vízfolyást, hogy ha valaki két üres
palackot rak alájuk, azok egyszerre töltődnek fel.
 |
| A Sacsuayhuaman erőd falai |
Mindenki azzal riogatott, hogy a magasság miatt nagyon rosszul
leszek ezért még Limában beszereztem a soroche tablettákat, melyet
kifejezetten a magassági betegségre árulnak. Mikor megérkeztem Cuscóba
gyorsan bekaptam egyet, majd pár óra után még egyet. Nem tudom, hogy
ettől, vagy csak a tabletta jóleső tudatától, de a szédülés és hányinger
legkisebb jelét sem éreztem. Arról viszont senki nem szólt, hogy a nap a
magasságnál is alattomosabb. Míg a magassági betegség tüneteit
figyeltem, addig a nap végére szép, egyenletes rákvörösre égtem.
A
hámló orrom mellett a másik zavaró tényező volt, hogy egy év alatt
tudat alatt felvettem az argentin akcentust, ezért Peruban folyton azt
hitték, hogy argentin vagyok. Ahogy egy évig azon dolgoztam, hogy
sikerüljön tökéletesítenem az argentin spanyolt, ebben a pár napban
próbáltam a kasztíliai spanyolt beszélni, több kevesebb sikerrel.
Akcentusomnak csak az az argentin srác örült, aki a második napon a
buszon mellettem kapott helyet. Sikerült kifognunk egy olyan
túravezetőt, akinek leghálásabb közönsége saját maga volt. Csak úgy
záporoztak belőle a humorbombák, és míg ő saját viccein kuncogott, addig
Andresszal mi azon nevettünk, hogy ő milyen jól szórakozik.
Ezen a napon kicsit távolabb buszoztunk Cuscótól, és míg a poros mellékutakon haladtunk el a falvak mellett, erősen ittas-gyanús idegenvezetőnk tisztább pillanatában elmesélte, hogy itt minden ház tetején egy-egy kis bika és egy kereszt található a rossz szellemek elűzésére. Az első állomáson népviseletbe öltözött asszonyok mutatták be hogyan tisztítják, festik meg növényekkel a lámaszőrt. Meglepődve nevettem a kifejezetten jó humoruknál lévő, angolul is perfektül beszélő falusiak viccein, és még az sem érdekelt, mikor Andres megjegyezte, hogy előző nap már végignézte ugyanezt az előadást ugyanezekkel a poénokkal.
 |
| Így készül a lámaszőr takaró |
Ezen a napon kicsit távolabb buszoztunk Cuscótól, és míg a poros mellékutakon haladtunk el a falvak mellett, erősen ittas-gyanús idegenvezetőnk tisztább pillanatában elmesélte, hogy itt minden ház tetején egy-egy kis bika és egy kereszt található a rossz szellemek elűzésére. Az első állomáson népviseletbe öltözött asszonyok mutatták be hogyan tisztítják, festik meg növényekkel a lámaszőrt. Meglepődve nevettem a kifejezetten jó humoruknál lévő, angolul is perfektül beszélő falusiak viccein, és még az sem érdekelt, mikor Andres megjegyezte, hogy előző nap már végignézte ugyanezt az előadást ugyanezekkel a poénokkal.
A túra fő pontja Moray völgybe vájt kör alakú teraszai
voltak. Sokáig azt hitték, hogy alakja miatt a terület anfiteátrum volt,
ám míg a görögök vagy rómaiak a hasonló helyeket színházi eladásokra
használták volna, addig az inkák egészen más lehetőséget láttak a
teraszokban. Rájöttek ugyanis arra, hogy a teraszok átmérójének
csökkenésével nő az adott szint hőmérséklete. Szintenként a hőmérséklet
egy fokot változik, a hőt pedig a teraszok oldalát tartó
kövekkel őrizték meg. Mivel sokféle magvat találtak a területen
a régészek arra jöttek rá, hogy ezeket a teraszokat az inkák növények
akklimatizálására használhatták, hogy azokat később a magasabb,
hegyvidéki tájakra szállíthassák és ott tudják őket tovább termelni.
Annak, hogy a teraszoknak kör alakja van csupán az az oka, hogy az inkák
a földanya tisztelete miatt mindig a völgyek vonluatait követték. A
nagy kör mellett mi is körbeálltunk és idegenvezetőnkkel elmondtunk egy inka imát
a földanya, a Pacha Mama tiszteletére.
Az utolsó állomás a közeli Maras sóteraszai voltak, melyet már az inkák idejében is só kinyerésére használtak. Az Andok valaha az óceán mélyéből emelkedett ki, és megmaradt hatamas sókoncentrátuma. A hegyről csörgedező természetes források pedig ezt a sót szállítják magukkal egészen azokig a kis medencékig, ahol aztán a víz elpárolgása után a só kicsapódik. Maras sótavacskái helyi családok tulajdonában állnak, és sót is lehet tőlük venni.
A visszaúton kicsit megfáradt, és már csendesebb idegenvezetőnk a peruiak egyik nemzeti ételéről, a cuyról mesélt. Ez magyarul a tengerimalac. A perui étkezési szokásoknál csak a név eredete volt érdekesebb. A cuy-t az angolok vitték be Európába, és nyüszítő hangja miatt malacnak nevezték el. Angolul a tengerimalacot egyébként guíneai malacnak hívják, ugyanis a kikütőben egy guíneai pénzért árulták őket. Nálunk a tengeri malac név az állatka tengeren túli mivoltát jelöli, de spanyolul az indiai nyúlként ismert állat is a még indiai kontinensként ismert dél-amerikai eredetre utal. Többek elszörnyedésére a cuy-t később én is kipróbáltam, pici szeletkékben tálalták, íze a nyúléhoz hasonlít.
 |
| Moray teraszai |
Az utolsó állomás a közeli Maras sóteraszai voltak, melyet már az inkák idejében is só kinyerésére használtak. Az Andok valaha az óceán mélyéből emelkedett ki, és megmaradt hatamas sókoncentrátuma. A hegyről csörgedező természetes források pedig ezt a sót szállítják magukkal egészen azokig a kis medencékig, ahol aztán a víz elpárolgása után a só kicsapódik. Maras sótavacskái helyi családok tulajdonában állnak, és sót is lehet tőlük venni.
A visszaúton kicsit megfáradt, és már csendesebb idegenvezetőnk a peruiak egyik nemzeti ételéről, a cuyról mesélt. Ez magyarul a tengerimalac. A perui étkezési szokásoknál csak a név eredete volt érdekesebb. A cuy-t az angolok vitték be Európába, és nyüszítő hangja miatt malacnak nevezték el. Angolul a tengerimalacot egyébként guíneai malacnak hívják, ugyanis a kikütőben egy guíneai pénzért árulták őket. Nálunk a tengeri malac név az állatka tengeren túli mivoltát jelöli, de spanyolul az indiai nyúlként ismert állat is a még indiai kontinensként ismert dél-amerikai eredetre utal. Többek elszörnyedésére a cuy-t később én is kipróbáltam, pici szeletkékben tálalták, íze a nyúléhoz hasonlít.
 |
| Maras sóteraszai |
Két nap túrázás után már csak egy utolsó napom volt hátra Machu Picchu előtt, amikor újabb romok felfedezését terveztem az inkák szent völgyében. Egy utazás azonban nem is lenne igazi utazás kalandok nélkül, ahol a dolgok váratlan fordulatot vesznek. Erről fog szólni a következő rész.
