További cikkek

Mostantól külön fülön lesznek a külső oldalakra írt cikkek, hogy azok jobban elkülönüljenek.

Córdoba levelek

Az Iguazú és Uruguay meglátogatása után Buenos Airesből északnak vettem az irányt, és Tucumán és Salta körbejárása után itt volt az idő újra délnek ereszkedni. A közel 3 000 kilométer hosszú utazásom utolsó állomása az ország második legnagyobb városába, Córdobába vezetett, és itt újabb fejezetet tanultam meg ennek a hatalmas országnak a történelméből. Na, meg Kubából is kaptam kis ízelítőt.

Salta és Jujuy levelek

A közel másfél hetes észak-argentin utazásom első állomása Tucumán és annak környéke volt. Ezután ennél is északabbra, Saltába és Jujuy térségébe tartottam, egészen közel a bolíviai határhoz. Itt már az Andok szelíd lankáit koptattam, ahol sorscsapásokat követően végül sikerült eljutnom az UNESCO listáján is szereplő Humahuaca völgyébe.

Tucumán levelek

Előző írásban említettem, hogy 2011-ben jártam először Argentínában, és akkor még e-mailben írtam le az élményeimet az otthoniaknak. Az első hetet Buenos Airesben töltöttem, majd felmentem az Iguazú vízeséshez és később áthajóztam Uruguayba. Ezután másfél hétre északra buszoztam, hogy láthassam az Andokat. Az első állomás Tucumán és környéke volt.


 

Iguazú és Uruguay levelek

Először 2011-ben jártam Argentínában. Három hétre jöttem felfedezni Buenos Airest és az ország északi részét, hogy találkozzam az Andokkal és a bennszülöttekkel. Akkor még e-mailben írtam meg az élményeket az otthoniaknak. A kapcsos zárójeleket és dőltbetűs részeket utólag szúrtam be. A napló szerintem jó képet ad arról, hogy milyen volt egyedül utazni a világ másik felén. Valahol itt kezdődött minden.

De mi van Paraguayban?

Az argentin hosszú hétvégék egyik legtöbbet feltett kérdése, hogy hova lehet eljutni ebben a hatalmas országban három napra úgy, hogy az ekkor égig emelt árak miatt a repülőt kiiktatva a célpont ne legyen messzebb tizenkét órás, lehetőleg éjszaka történő buszozásnál. Buenos Aires köré meghúztuk ezt a képzeletbeli 1200 kilométer sugarú kört, és északon ráböktünk Paraguayra. De mi van Paraguayban?

Ennyibe kerül megszervezni a Machu Picchut

A Machu Picchut látni kell! -  mondja ezt mindenki. És gondolja ugyanezt évente közel kétmillió turista, akik a világ egyik legizgalmasabb romjaihoz utaznak. És gondolja ugyanezt az az ezernyi utazási iroda, akik égbeszökő árakon kínálják túráikat. Eldöntöttem, hogy a nehezebb, ám pénztárcakímélőbb utat választom, és egyedül szervezem meg a túrát a távolból. Ez egy útmutató, hogy hogyan terveztem meg Machu Picchut, milyen lehetőségek között mérlegeltem, hogyan döntöttem, és végül mennyibe fájt nekem mindez.

Megérkezni a Machu Picchuhoz

Aguas Calientes a Machu Picchu romjaitól mindössze hat kilométerre fekszik az Urubamba folyó partján 2000 méter magasan, hegyekkel körbevéve. Hívják még Machu Picchu falunak is, bár ezt a nevet szinte senki nem használja. Ide érkeztünk meg Julióval egy hosszú út után, és ez volt az utolsó állomás a Machu Picchu előtt.

Sose tervezz Dél-Amerikában! - versenyfutás a Machu Picchuhoz

Egy argentin ismerősömtől kaptam tanácsul útravalónak, hogy Dél-Amerikában ne tervezzek meg előre semmit. Bölcsen azt mondta, hogy míg mi európaiak az utazás előtt mindent le akarunk foglalni, addig a latin kontinensen mindent akkor és ott, a helyzet alapján kell kigondolni. Az európai zsigerek persze nem hagytak nyugodni, és bár egyénileg szerveztem meg az utat a Machu Picchura, azért már jó előre le volt foglalva a vonatjegyem és a belépőm a nemzeti parkba adott napra.

Cusco: inkák, romok, tengerimalacok

A két borongós limai nap után alig vártam, hogy láthassam a napot. Gépem hajnalban szállt fel Limából, és a napfelkeltét már a felhők felett nézhettem végig. Az Andok csúcsai felett repültünk Cusco felé, ahol állítólag Limával ellentétben egész évben süt a nap, és ahova évente átlagosan kétmillió turista érkezik a Machu Picchu meghódítására. Köztük velem.

 

Guacamole - avokádó krém

A guacamole (ejtsd: gvakamole) egy avokádóból készült pikáns, mexikói krém, mely nagyon gyorsan megvan, és szuper mártogatós étel összejövetelekre.

Guacamolét az aztékok fogyasztották már a 16. században. A név az āhuacamolli szóból ered, mely szó szerint avokádó krémet jelent. Először egy baráti összejövetelen találkoztam vele, és minden neveltetést félretéve, szinte felfaltam. Akkor a házigazdától elkértem a receptet, amit most ki is próbáltam.

A Királyok és a legek szürke városa: Lima

Minden egy repülőjegy akcióval kezdődött, és egy hónap múlva már a limai repülőtér felett keringett a gépem leszállásra. Alattam sűrű felhőréteg húzódott, és az Andoknak csak pár csúcsa látszott ki. Kíváncsian vártam, hogy vajon milyen világ terül el ez alatt a vastag dunyha alatt. Ez a világ pedig egészen sok érdekes dolgot tartogatott nekem a következő két napban.

Boldog Születésnapot Argentína!

Ennek is eljött az ideje, egy éve élek Argentínában. Mikor tavaly szeptemberben két bőrönddel felültem az Alitalia gépére, akkor még nem tudtam, hogy mi vár rám és vajon helyt állok-e. Az egy év gyorsan eltelt, úgyhogy számot vetettem, hogy mi minden történt velem ez alatt az idő alatt. Nézzük!

Ki a természetbe! - három nap Uruguay tengerpartja mentén

Argentinában egy újabb hosszú hétvége köszöntött be, én pedig jó argentin szokás szerint már hetekkel előtte lázasan nézegettem a lehetőségeket, hogy a három napban hova lehetne kiruccanni. Végül két barátommal tartottam, hogy autóval bejárjuk Uruguay partvidékét egészen a brazil határig. A jelszó a természet volt, és bőven a turistaszezon előtt a csapásvonaltól kissé távolabb eső kincsek után kutattunk.

Emlékek kertje - a buenos airesi Ecseri piac

Szeretem az antik tárgyakat. Talán azért, mert szeretek belegondolni, hogy vajon ki használhatta őket, és milyen volt az a kor, amikor az a tárgy fénykorát élhette. Buenos Airest pedig még mindig belengi egy megmagyarázhatatlan érzés, a száz évvel ezelőtti, új élet reményében érkező olasz és spanyol benvándorlók által behozott izgalom, életérzés, szenvedély. A maguk után hagyott antik tárgyak pedig mind erről a korról mesélnek, és én szeretem hallgatni ezeket a történeteket.

Ahova a halottak vonattal jártak

Május gyönyörű őszi idővel köszöntött be. Bár reggel már hidegek vannak, nappal a hőmérő még mindig húsz fok köré kúszik. Ilyenkor valahogy az ég színe is másképpen kék, és a nap is más irányból süt. A hétvégén végre elbuszoztam, a tőlem nem is messzi Chacarita temetőhöz, mely nem mellesleg  Argentina legnagyobb temetője.

Indián nyár Temaikénben

Eljött a nyár vége, és őszre fordult az idő. Pár napig kifejezetten hűvös volt, de aztán itt is beköszöntött a sárga-piros színű indián nyár, és a szikrázó kék ég időszaka. Újra nyitott ablaknál lehet aludni, és előkerültek a szandálok. Egy ilyen csodás napon pedig vétek otthon maradni. Mikor pedig azt a kérdést kaptam, hogy szeretném-e megnézni a szurikátákat Temaikénben, nem tudtam, hogy az hol van, de automatikusan vágtam rá, hogy naná!

Buszozás és balítélet

Mikor péntek délután, egy hosszú munkanap végén elcsigázva szálltam fel a buszra többedmagammal, és összepréselve elindultunk, már előre utáltam az előttem álló egy órás zötykölődést, és folytonos fékezést a délutáni csúcsforgalomban. Akarva-akaratlanul hibásokat kezdtem el keresni. Hogy miért vagyunk mi ennyien egy buszon, miért pont én nem tudok leülni, miért lépnek a lábamra, és hátulról miért lökdösnek folyamatosan. Legnagyobb megdöbbenésemre furcsa gondolatok kezdtek belőlem előjönni, és megijedtem.

Fotó esszé: Luján és Carlos Keen

Luján 70 kilométerre nyugatra fekszik Buenos Airestől. A hit városának is nevezik, mert itt található a világ negyedik legnagyobb neo-gótikus katolikus bazilikája, mely már a bekötő útról is messziről látszik 106 méteres magasságával. A bazilika Latin-Amerika egyik legfontosabb zarándokhelye, évente hat millió ember látogat ide, sokan gyalog Buenos Airesből. 

Hajnali csevej egy taxiban

A legjobb történeteket az élet szüli. Minap egyik éjjel taxival mentem haza, és a közel félórás út alatt megismertem egy történetet, és egy nem mindennapi taxist. Másnap leírtam azokat a részeket, amelyekre vissza tudtam emlékezni, mert mindenképpen szerettem volna megőrizni ezt a beszélgetést. Utólag sajnálom, hogy nem tudtam fényképet készíteni a bácsiról, aki a hátsó ülésből olyannak tűnt, mintha a nagypapám mesélne nekem, ahogy régen.