Tavasz
Buenos Aires rettentő nagy város, 8 millióan lakják, és megmagyarázhatatlan módon az utcák folyton hemzsegnek az emberektől és az olaszosan hangos autósoktól. Első héten vettem egy nagy térképet, felraktam a falra, és belőttem rajta, hogy hol lakom. Ezután szépen-lassan elkezdtem felfedezni a várost, kezdve a környékkel, majd a tömegközlekedéssel kötött eleinte bizalmatlan barátságom után meghódítottam a tangó zenéről híres san telmói bazárt, az Evitát őrző Recoleta temetőt, és a világ legszélesebb sugárútján álló Obeliszket is.
Míg az argentin mindenapokkal ismerkedtem a lovaspólón vagy a kormányellenes tüntetéseken keresztül, addig azért a kulináris élményekről sem feledkeztem meg, és élveztem a véres steakeket, a sajttal vastagon rakott pizzákat és az isteni süteményeket.
 |
| Szieszta Sant Telmóban |
Míg az argentin mindenapokkal ismerkedtem a lovaspólón vagy a kormányellenes tüntetéseken keresztül, addig azért a kulináris élményekről sem feledkeztem meg, és élveztem a véres steakeket, a sajttal vastagon rakott pizzákat és az isteni süteményeket.
Egy hónapja voltam már itt, mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve 10 napra Chilébe utaztam, ahol pár napot eltöltöttem a fővárosban, Santiago de Chilében, és a Csendes-óceán ékszerdobozában, Valparaísóban. Még egy 6,7-es erősségű földrengést is átéltem.
 |
| Santiago de Chile tetején |
Nyár
Visszaérkezésem után belevetettem magam a munkakeresésbe, ahol voltak jó és rossz tapasztalataim is, végül négy hónappal kiutazásom után munkát kaptam. A papírmunka és a bürokrácia útvesztőjéből sikeresen kikászálódva hivatalosan is munkavállalóvá váltam Argentínában annak minden jó és rossz oldalával.
Nyár közepén ért engem a karácsony, melyre külön kihívás volt fenyőfának látszó tárgyat és darált mákot találni. Mikor ezekkel megvoltam, és egy videó-interjúban beszámoltam az argentin karácsonyi hangulatról, akkor már csak az év legmelegebb napjának számító 24-ét kellett túlélni, hogy este rávessük magunkat a megterített asztalra.
Az új év sem telt eseménytelenül, a karneváli hétvégéken sikerült felfedezni távolabbi pontokat is: a provincia székhelyét, La Platát, a koloniális San Isidrót és a zarándokok kedvelt célpontját, Lujant. A nagyobb utazásra februárban került sor, amikor először utaztunk le az Atlanti-óceánig Mar del Platába. Itt láttam először delfineket, és a közeli Tandilban még egy szalámi fesztiválra is bekukkantottunk.
 |
| Oroszlánfókák napoznak Mar del Platán |
Ősz
Egy kedves ismerősöm látogatott meg Magyarországról. A vele való találkozásnak legalább annyira örültem, mint hogy bőröndjében túlélőcsomagot hozott otthonról mindenféle finomsággal és a téli ruháimmal. Érkezését nagy előkészületek előzték meg, ugyanis felelőtlenül megígértem neki, hogy kimegyünk egy argentin focimeccsre. Minden kapcsolatomat bevetve végül kijutottunk a River - Velez mérkőzésére, ami hatalmas élmény volt.
Ebben az időszakban lett argentin pápánk, az argentinok pedig büszkén hirdették, hogy ha a Isten is argentin - Maradona után -, akkor csak természetes, hogy a pápa is argentin. Közben Hollandia trónjára is argentin került, és szépen-lassan elkezdtük meghódítani a világot.
 |
| A River stadionja meccs előtt |
Ebben az időszakban lett argentin pápánk, az argentinok pedig büszkén hirdették, hogy ha a Isten is argentin - Maradona után -, akkor csak természetes, hogy a pápa is argentin. Közben Hollandia trónjára is argentin került, és szépen-lassan elkezdtük meghódítani a világot.
Tél
A tél hűvösen, nyirkosan köszöntött be, és előkerültek a télikabátok. Ennek ellenére a hőmérséklet sosem ment 0 fok alá, még éjjel sem, és mosollyal a számon nyugtáztam, mikor a munkatársaim az 5 fokos hidegre panaszkodtak.
Argentínában azt szeretem, hogy bár nincsen sok munkaszüneti napom, a kormány sok hosszú hétvégét ad meg. Ha az ünnepnap hétvégére esik, akkor azt eltolják a legközelebbi munkanapra, vagy ha hét közepére esik, akkor megadják a hét többi napját is, és ezeket sosem kell ledolgozni. Ilyen hosszú hétvégén jutottam el Che Guevara szülőhelyére, Rosarióba, vagy augusztusban így autóztunk végig Uruguay tengerpartján fel a Brazil határig.
Egy újabb hirtelen ötlettől vezérelve pedig lefoglaltam egy repjegyet Peruba, így szeptember végén oda utazom felfedezni a Machu Picchut. Azonban itt már újra tavaszodik, és ez már a második évem története lesz, amelyől egy következő írásban fogok mesélni :)
A tél hűvösen, nyirkosan köszöntött be, és előkerültek a télikabátok. Ennek ellenére a hőmérséklet sosem ment 0 fok alá, még éjjel sem, és mosollyal a számon nyugtáztam, mikor a munkatársaim az 5 fokos hidegre panaszkodtak.
Argentínában azt szeretem, hogy bár nincsen sok munkaszüneti napom, a kormány sok hosszú hétvégét ad meg. Ha az ünnepnap hétvégére esik, akkor azt eltolják a legközelebbi munkanapra, vagy ha hét közepére esik, akkor megadják a hét többi napját is, és ezeket sosem kell ledolgozni. Ilyen hosszú hétvégén jutottam el Che Guevara szülőhelyére, Rosarióba, vagy augusztusban így autóztunk végig Uruguay tengerpartján fel a Brazil határig.
 |
| Urugay tengerpartja San Isidrónál |
